Orbán Viktornak nem az újságosnál kellene keresnie a szabad sajtó maradékát.
„Orbán Viktornak nem az újságosnál kellene keresnie a szabad sajtó maradékát, hanem utasítania kéne az államapparátust, hogy tájékoztatási kötelezettségének tegyen eleget. Törölje el a járvány miatt meghosszabbított válaszadási határidőt, engedélyezze végre, hogy Magyarországon virológusok és iskolaigazgatók, főorvosok és intézményvezetők lelkiismeretük szerint beszélhessenek a sajtóval.
Engedje meg a Fidesz politikusainak, hogy mondataikat ne kelljen ellenőrzésre benyújtaniuk Rogán Antal csapatának. Kérje meg Kövér Lászlót, hogy a demokráciát megcsúfoló sajtóketreceket szüntesse meg az Országgyűlésben, és a Kormányinfóra engedjék be a Magyar Hang, a Direkt36 és minden más szerkesztőség munkatársát, ha ezt kérik.
Ha én dolgoznék az egyik szerkesztőségben, amelynek termékét nem vette meg Orbán Viktor, hangosan tiltakoznék. Már ha a lapot még sajtóterméknek és szabadnak gondolnám. A hallgatásuk annak a beismerése, hogy ők a magyar sajtószabadságba már nem férnek bele. Már más szakmát képviselnek, más ügyet szolgálnak. Az ő felfogásuk megegyezik Orbán Viktoréval: az a feladatuk, hogy a kormányfőt dicsérjék, minden kritikától megkíméljék, és harci kutyaként támadják azokat, akik a hatalommegtartást veszélyeztetik. Úgy tesznek, mintha a sajtószabadsághoz elég lenne, hogy Orbán méltóztatik meghagyni néhány sajtóterméket, amelyben politikáját meg lehet kérdőjelezni.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Tudálékos hozzászóloknak: a magyar jog bőségesen, túl bőségesen is ad lehetőséget rágalmakkal szembeni föllépésre.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Megnéztük, miként válik a „kontextusba helyezés” gazdasági értelemben jelentéseltolássá, és mit olvas bele a HVG a miniszterelnök gazdasági állításaiba.
Vagy nem lehet, hogy csak simán félreértették azt, hogy ha a Tisza nyer, akkor [email protected]?
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
