Két út áll az Európai Unió előtt: az egyik a történet végét jelentené

Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.

És most nagyon, de nagyon szeretném, mindannyiunk érdekében, ha tévednék.

„MTI: »Orbán Viktor az építőanyag-iparban súlyos problémákat lát, akár 100 százalékot is meghaladó az árnövekedés, így a felújítási állami támogatást rögtön „át is szivattyúzzák” az emberektől az építőipari alapanyagokat gyártó cégekhez. Ezt elfogadhatatlannak nevezte, szerinte intézkedésekre lenne szükség, és szeretné, ha ezeket még ezen a héten a kormány meg tudná tárgyalni.«
Hát, jó reggelt kívánok!

Betonba öntött eurómilliárdok, házalapokba fordított családtámogatás, na, kisötösért ki mondja meg, hogy minek fogja felvinni az árát?
Igen, Viktor, a betonét. Meg a tégláét. Leülhetsz.
Fújja a világ már megint a befektetési buborékot, mert kovid. Szárnyalnak a tőzsdék, egekben a részvényárfolyamok, dőlnek a rekordok, csakhogy a háttérben nem egy-egy cég teljesítménye, hanem a befektetői kényszer lapul, hogy egyszerűen muszáj a túl sok pénzt valahol parkoltatni. Ismerős? Az-az. Történelem, néha érdemes tanulmányozni.
Mi, magyarok meg fújjuk a globális mellé a lokális buborékot: épül-szépül stadionország, árad a beton, a díszkő, a díszkút, a családi ház nulla önerővel. Ismerős? Nem, mert ilyen plusz kockázatot senki se vállalt még.
És most nagyon, de nagyon szeretném, mindannyiunk érdekében, ha tévednék.”
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán