Németország döntött: Magyarország mellé áll az egyik legforróbb európai vitában
Nem hajtja végre a parancsot.
A német egyházak migránshajókra költenek, miközben saját nyájuk anyagi okokból fogyatkozik.
„»Messze le vagyunk maradva az osztrák és a német egyházhoz képest, tragikus a helyzet!«, »Sokkal nyitottabbnak kellene lennie a magyar katolikus klérusnak is, különben lassan elfogynak a hívek!!«, »Nyugaton bezzeg elismerik a haladó teológusnőket, itthon kábé a középkorban tartunk!« »Ezzel az életidegen konzervatív hozzáállással a saját sírját ássa az egyház!!!« – kongatják a vészharangot az úgymond progresszív keresztények és a katolikus egyházért nyilván őszintén aggódó bolsevik ateisták és agnosztikusok.
Majd egy szép júliusi napon megérkeznek a legfrissebb adatok bezzegkeresztényékről: a korábbi évekhez hasonlóan 2020-ban újabb 441 ezer ember »lépett ki« hivatalosan a német katolikus és evangélikus egyházból, nagyjából fele-fele arányban. Ennyien döntöttek úgy, hogy (az életveszély esetét kivéve) soha többet nem kívánnak semmiféle szentséghez járulni, de még egyházi temetésben sem akarnak részesülni; ehhez még hozzájön a további 443 ezres »természetes« fogyás – az idősek meghalnak, a gyerekek egynegyedét-egyötödét pedig már meg se keresztelik az elvileg »hívő« szülők. Mínusz 884 ezer tehát az éves mérleg, miközben a papszentelések száma arányaiban mintegy fele a magyarországinak, pedig mi se tagadhatnánk a súlyos paphiányt.
Na de miért fordítanak hátat a németek ekkora tömegei egyházuknak? Tán még a szivárványos zászlók ellenére is túl konzervatívnak tartják? Esetleg a botrányok rengették meg sziklaszilárd hitüket olyannyira, hogy az egész közösséget otthagyják? Vagy a »bűn« szó emlegetésétől sokalltak be netán? Nem. A kilépés leggyakoribb indoka: »Túl magas az egyházi adó«. Mivel az arrafele ténylegesen kötelező hozzájárulás mértéke rendszerint a jövedelem 0–1,5 százalékának felel meg, ez az indokolás két dolgot jelenthet: vagy olyan keveset tudnak félretenni a német keresztények a fizetésükből, hogy már ez az összeg is vállalhatatlan teher számukra, vagy olyan mértékben elkorcsosult az a bezzegegyház, hogy hívek százezrei egy fitneszbérlet árának megfelelő havi összeg megspórolásáért cserébe önként kiközösítik magukat. Az első esetben egyrészt sejthetjük, mi lenne a némileg szegényebb Magyarországon, ha egy balos kormány egészében a hívekre bízná az egyházak fenntartását, másrészt kételkedhetünk a haladó német egyházak nagyszerűségében, amelyek eurómilliókat költenek migránshajókra, miközben saját nyájuk állítólag anyagi okokból fogyatkozik.”