Ne játssza el nekem senki, hogy hát ezt ő sose gondolta volna!

„Olvasom itt a nagyon okos, nagyon meglepődött éttermiségi hozzászólásokat a Pegazus-botrány kapcsán. Kérem szépen, ne játssza el nekem senki, hogy hát ezt ő sose gondolta volna! És ha lehet, hagyjuk a kamufelháborodást is!

Pártpolitikai indíttatásból, minden jogállami normát áthágva betörtek ellenzéki emberek privát terébe, és megfigyelték őket. A levelezésüket, a családjukat, a gyerekeiket. Nem is tagadják túl meggyőzően.

Az az éttermiségi, aki most bemegy a műsorába affektálva elemezgetni meg Maunikát megszégyenítő gesztusokkal kiakadást mímelni (»nahát, szabad ezt?«), egy dolgot mond valójában, még akkor is, ha a szavaival az ellenkezőjét: hogy ez rendben van, ezt meg lehet csinálni. Az a közéleti véleményformáló, aki most nem az őszi polgári erőszak gondolatának, a cselekvésnek ágyaz meg, megúszik és sunnyog. Ezért alábbiakban arról fogok írni, hogy szerintem a polgári erőszak mi és mi nem:

– a polgári erőszak olyan eszköz, amivel a polgárság akkor élhet, ha az állam kormánya, melyet kizárólag a saját polgársága kényszeríthet, hogy azt és csak azt tegye, amire mandátumot kapott, visszaél a mandátumával

– a polgári erőszak nem tüntetés, és pláne nem a Kossuth téren, ami egy formális rendezvényekre létrehozott terület. Ott akárhány ember se zavar senkit, mert semmi, ami a város infrastruktúrájában lényeges, nincs a közelében sem

– kritikus infrastruktúrát kell lezárni (pl.: Hungária körút, Blaha Lujza tér, BAH-csomópont, Keleti Pályaudvar), konkrét elvárásokat megfogalmazni a regnáló kormány felé (pl. hozzák nyilvánosságra, kik és miért kémkedtek, a felelősöket büntessék meg), és csakis addig fenntartani a zárat, amíg a kormány eleget nem tesz ennek

– a polgári erőszak nem öncélú törés-zúzás (sőt, egyáltalán nem törés-zúzás). Nem a nyugaton tomboló sehonnai csőcselék vagyunk, akik lesik az alkalmat, mikor lehet bezúzni a kirakatot egy lapostévéért. Politikai célunk van: az emberi jogaink kikövetelése. Nem tehetjük állatként.

– semmi sem lehet polgári (civil), ami nem alulról szerveződő. Olyan szervezetek, amik nem a tagságuk támogatásából, hanem egy tőzsdemilliárdos magánkegyéből működnek, nem vehetnek részt a megmozdulásban. Ha mégis megteszik, többé nem polgári.”