Pártpolitikai indíttatásból, minden jogállami normát áthágva betörtek ellenzéki emberek privát terébe, és megfigyelték őket.
„Olvasom itt a nagyon okos, nagyon meglepődött éttermiségi hozzászólásokat a Pegazus-botrány kapcsán. Kérem szépen, ne játssza el nekem senki, hogy hát ezt ő sose gondolta volna! És ha lehet, hagyjuk a kamufelháborodást is!
Pártpolitikai indíttatásból, minden jogállami normát áthágva betörtek ellenzéki emberek privát terébe, és megfigyelték őket. A levelezésüket, a családjukat, a gyerekeiket. Nem is tagadják túl meggyőzően.
Az az éttermiségi, aki most bemegy a műsorába affektálva elemezgetni meg Maunikát megszégyenítő gesztusokkal kiakadást mímelni (»nahát, szabad ezt?«), egy dolgot mond valójában, még akkor is, ha a szavaival az ellenkezőjét: hogy ez rendben van, ezt meg lehet csinálni. Az a közéleti véleményformáló, aki most nem az őszi polgári erőszak gondolatának, a cselekvésnek ágyaz meg, megúszik és sunnyog. Ezért alábbiakban arról fogok írni, hogy szerintem a polgári erőszak mi és mi nem:
– a polgári erőszak olyan eszköz, amivel a polgárság akkor élhet, ha az állam kormánya, melyet kizárólag a saját polgársága kényszeríthet, hogy azt és csak azt tegye, amire mandátumot kapott, visszaél a mandátumával
– a polgári erőszak nem tüntetés, és pláne nem a Kossuth téren, ami egy formális rendezvényekre létrehozott terület. Ott akárhány ember se zavar senkit, mert semmi, ami a város infrastruktúrájában lényeges, nincs a közelében sem
– kritikus infrastruktúrát kell lezárni (pl.: Hungária körút, Blaha Lujza tér, BAH-csomópont, Keleti Pályaudvar), konkrét elvárásokat megfogalmazni a regnáló kormány felé (pl. hozzák nyilvánosságra, kik és miért kémkedtek, a felelősöket büntessék meg), és csakis addig fenntartani a zárat, amíg a kormány eleget nem tesz ennek
– a polgári erőszak nem öncélú törés-zúzás (sőt, egyáltalán nem törés-zúzás). Nem a nyugaton tomboló sehonnai csőcselék vagyunk, akik lesik az alkalmat, mikor lehet bezúzni a kirakatot egy lapostévéért. Politikai célunk van: az emberi jogaink kikövetelése. Nem tehetjük állatként.
– semmi sem lehet polgári (civil), ami nem alulról szerveződő. Olyan szervezetek, amik nem a tagságuk támogatásából, hanem egy tőzsdemilliárdos magánkegyéből működnek, nem vehetnek részt a megmozdulásban. Ha mégis megteszik, többé nem polgári.”
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint példátlan, hogy egy magyar ellenzéki párt is szerepet vállal az ukrán titkosszolgálati akcióban.
Az Antall-kormány egykori külügyminiszterére néhány napja egy kőműveskalapáccsal sújtott le egy 70 éves férfi.
„Ukrajna elszívna minden egyes eurót, forintot és zlotyt, amit eddig az európai családok, az európai gazdák és az európai ipar megerősítésére költöttünk” – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Mindezt úgy, hogy 2019-ben még 214 milliárd forintos tartalékot hagytak a főváros kasszájában, az iparűzési adóból pedig minden eddiginél több bevétel érkezik.
Bármit megtehet, csak legyen közben magánember.
Pedig ő elvárta volna, hogy a nyugatról importált antiszemitizmust kétpofára zabáló és visszaböfögő progresszívék legújabb üdvöskéjét rajongja az illető asszonyság.
„Választ követelünk Oroszországtól” – fogalmazott az ukrán külügyminiszter.
