Mese a szabad média ledarálásáról

„A Fidesz csak ellenséget lát a médiában. Ismerik ezt a kijelentést, igaz? Újra és újra el lehet sütni különféle, függetlenséget és objektivitást zászlajára tűző orgánumban. Hiszen, mondják ők, szeretnének őrkutyaszerepet játszani a kormánnyal szemben, és ez nagyon nem tetszik a kormánypártoknak. Bezzeg a régi szép, daliás időkben! Majd, folytatják ők, a szakma mesterei, akik ezekhez a szabályokhoz nem tartják magukat, akik nem prüszkölnek, ocsmánykodnak, amikor valamit a kormány szeretne elérni, no, ők a propagandisták. Egyszerűen leírható világkép ez. Mindenesetre stabilan, megbízha­tóan hisznek benne.Miről jutott mindez eszembe? Talán önök is olvasták az egyik nemrégiben megjelent cikket a Telexen, amely arról szólt, hogyan darálta le a jobboldal a szabad médiát Magyarországon.

Mindössze pár év alatt! Csodálatos módon ilyen illetlenséget mindig csak és kizárólag konzervatív kormányok követnek el. Amik pedig mindezt elébünk tárják, azok a baloldali sajtótermékek. Nincs mit tenni, ez egy ilyen játék. Erre szoktam gyakori példaként felhozni, hogy a jogállamiság megfoghatatlansága a mindenkori legjobb szlogen a progresszió kezében. Hiszen így minden nemzeti érzelmű vezetéssel szemben be lehet vetni – valami érdekes véletlen folytán az unióban kizárólag Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatban vannak komoly problémák –, holott nagyon egyszerűen megfogalmazható, mit jelent a jogállamiság és milyen az, amikor problémák adódnak.

Abban az államban uralkodik tökéletes jogbiztonság, ahol a baloldali érdekek minden tekintetben, akadálytalanul érvényesülnek. Amikor pedig ez csorbát szenved, a jogállamiság fokozatosan elkezd sérülni. Minél kevésbé diktál a baloldal, annál nagyobb betegségben szenved adott országban a jogállamiság. Nincs itt tehát semmi látnivaló.”