„Ez az egész »megfigyelési botrány« úgy van elcseszve, ahogy van, legalábbis egyelőre, sokkal több tény ismeretének hiányában. Jelenleg nemhogy a »botrány«, de még az »esemény« elnevezést sem érdemli ki.
1. A közvéleményt nem zavarja, ha embereket mefigyelnek, miért is ne tennék, ha van rá ok, csinálják a világon mindenütt. (Azt meg végképp hagyjuk, hogy ehhez hogyan szerzik be a technikai feltételeket.) Attól, hogy valaki újságíró, ügyvéd, ellenzéki vagy akármi, attól még benne lehet leánykereskedelemben, fegver-vagy drogcsempészetben, bármiben. Nehogy már valakinek a szakmája eleve mentességet adjon.
2. Egyelőre nem tudunk egyetlen konkrét, bizonyított esetről sem, amikor valakit nem egy bűncselekménnyel kapcsolatos nyomozás keretében figyeltek meg.
3. Ami nagy gáz, az az, hogy a bíró, aki engedélyt adhat a megfigyelésre, nem az illető nyomozásért felel, nem is kell ismernie a nyomozás aktáit, gyakorlatilag egy rövid, informális indoklás alapján adhatja meg az engedélyt (igazságügyminiszter dettó), és utólag sem számonkérhető azért, mert esetleg nem volt eléggé megalapozott a döntése. Csakhogy ezt meg marha nehéz elmagyarázni a közvéleménynek, pláne nehéz lenne elmondani, hogy ehelyett milyen (bonyolult) mechanizmus tudna garanciát nyújtani. Plusz úgy tudom, hogy a jelenlegi abszurd szabályozást nem Orbánék találták ki, hanem a Horn-kormány óta így megy.
Ezek után tévúton jár az, aki ebből az egészből "botrányt" próbál konstruálni (kivéve persze, de azt szépen meg kellett volna várni, ha előkerültek volna, vagy valaha előkerülnek megkérdőjelezhetetlen, tényszerű bizonyítékok valami visszaélésre.)”
Fotó: Ludovic MARIN / POOL / AFP