„Áder Jánosnak az Alaptörvény első, teljes ciklust kitöltő államfőjeként ennek az értékrendszernek kellett érvényt szereznie úgy, hogy azzal egyfajta mintát is mutasson az őt követő államfőknek. Másrészt a politika frontvonalában eltöltött évtizedek után Áder Jánosnak fokozott provokációval szembenézve kellett bizonyítania azt, hogy az állam legfelső szintű képviseletében valóban minden magyart képvisel. Ha a második elnöki mandátum végének közeledtével a politikai csatározásoktól hátrébb lépve vizsgáljuk a jelenlegi államfő munkáját, azt mondhatjuk, hogy a mindennapi protokolláris, diplomáciai és egyéb kötelességek ellátása mellett mindkét említett kihívást jól abszolválta.
Áder János beiktatási beszédében elmondta, hogy maradéktalanul viselni kívánja az Alaptörvény által rá rótt feladatösszességet. Ügyelt arra, hogy a Sándor-palota reprezentatív teréből ne essen vissza a napi politikai csihi-puhiba, ne tűnjön az őt jelölő kormányzó pártok képviselőjének, és ne essen a baloldal által állított politikai csapdába, amely az elmúlt tíz évben folyamatosan és kényszeresen próbálta hol egybemosni, hol szembefordítani az elnököt a kormánnyal.
A baloldal logikája egyszerű: ha az elnök nem azt teszi, amit az ellenzéki pártok próbálnak diktálni neki, akkor nem lehet más, csak »kormánybérenc” vagy »akaratgyenge”. Ebben a helyzetben megmaradni valóban igazságosnak, mérlegelni, hogy államfőként valóban fel kell-e lépni egy ügyben megszólalással, előzetes normakontroll indítványozásával vagy politikai vétóval visszaküldeni egy elfogadott törvényt az Országgyűlésnek, nem könnyű feladat.
Áder János elnökségét nem jellemezte az öncélú népszerűség-keresés, hanem sokkal inkább az Alaptörvény által kijelölt keretek között a kötelesség megfontolt, a nemzet egységét és jövőjének biztosítását szem előtt tartó felelős teljesítése. Így tett akkor is, amikor hazánkat képviselte más országokban, amikor más államok vezetőinek volt vendéglátója, amikor a törvényhozással kapcsolatos jogköreivel élt, amikor a Teremtés védelmére hívott mindenkit, illetve amikor a pandémia idején az összefogásra szólított fel.