Dánia problémája nem a bevándorlás, hanem a szélsőjobboldali politika, amely szembemegy az ország értékeivel

„2019-ben a dán Szociáldemokrata Párt csodával határos módon nyert választást Dániában, a szélsőjobboldalra tolódott szavazók visszahódításával. Ez a siker azonban nem szolgálhat pozitív példaként az európai baloldal számára: Mette Frederiksen a bevándorlás- és menekültellenességet olyan fokozatra emelte, amelyhez Orbán Viktor is tapsolhat. A gond az, hogy a kormánypárt ezzel nemcsak a baloldal értékeit tagadja meg, de egyben azokat is, amelyek a világ egyik legjobban működő országává tették Dániát.

Az elmúlt egy évtizedben igencsak ritkán fordult elő Európában, hogy egy baloldali párt jobboldali ellenfeleit kiütve választást nyerjen és kormányra kerüljön. Az pedig végképp ritkán fordult elő, hogy a baloldal az elmúlt években szinte mindenhol folyamatosan erősödő szélsőjobboldal támogatóit elhódítva végezzen az élen egy választás alkalmával.

Lars Løkke Rasmussen 2015 és 2019 közötti kormánya számos alkalommal került a nemzetközi hírekbe kemény, a párt által hangoztatott liberális elvekkel teljesen szembemenő bevándorláspoltikájával. A DF által támogatott Rasmussen-kormány nagy elánnal teljesítette az európai szélsőjobb kívánságlistájának olyan elemeit, mint a burka és a nikáb viselésének megtiltása, a határellenőrzés bevezetése a menekültválság során (ami azóta is érvényben van); valamint az országba befogadott menekültek számának drasztikus csökkentése.

Félreértés ne essék, ez az írás nem tagadni akarja, hogy vannak problémák a bevándorló hátterű polgárok kapcsán, akik felülreprezentáltak bizonyos bűncselekmények elkövetői között, valamint egyes esetekben olyan patriarchális nézeteket vallanak, ami tényleg nehezen egyeztethető össze a dán társadalomban hagyományosan fontos szerepet kapó nemi egyenlőséggel. (Más kérdés, hogy ennek ellenére rengeteg dániai muszlim nő fut be sikeres karriert hála a magas szintű dániai oktatásnak.)

Ám az olyan politikák, amelyek emberek tízezreit kiáltják ki kollektíven bűnösnek egy szűk kisebbség tettei miatt, hosszú távon visszafordíthatatlan károkat okozhatnak, olyan embereket is elidegenítve a dán társadalomtól, akik egyébként bármit megtennének, hogy teljes értékű tagjaiként fogadja el őket ez a közösség.

Ezek a politikák ráadásul mindazt szembeköpik, ami valóban különleges hellyé teszi Dániát más vagyonos nyugati országokhoz képest. Ezek a dolgok pedig nem csak a magas fizetésekben, a biciklivel munkába járó emberekben, a novemberben a kocsmákban ingyenesen osztogatott Carlsberg-sörben vagy az elegáns családiházas városrészekben keresendők. Hanem abban a nyitottságban és szolidaritásban, amely sokáig megkérdőjelezhetetlenül jellemezte a dán társadalmat, és amelynek hála létre tudtak hozni egy olyan országot, amely minden problémája ellenére élen jár abban, hogy egyenlő esélyeket és az életben való kiteljesedés lehetőségét teremtsen az állampolgárainak.

Ezt pedig kár lenne feladni a bevándorlástól való félelemből, vagy pusztán a szavazatszerzés reményében.”

Fotó: Mads Claus Rasmussen / Ritzau Scanpix / AFP