Az afganisztáni kivonulás a demokráciák szégyene

„Meg kell győzni a középosztályt, hogy 2022-ben ne adja vissza a Kongresszus irányítását Donald Trumpnak. Választ kell adni a kínai kihívásra is, és akkor bonyolódjon bele még jobban Afganisztánba, ahol a tálibok már a terület több mint háromnegyedét az ellenőrzésük alatt tartják?

Megértem, hogy nem akar, de ettől még nem szégyellem magam kevésbé. 

Rettenetesen szégyellem magam azokért a férfiakért és nőkért, akiket ki fogunk szolgáltatni ezeknek az őrült barbároknak, akik kitiltják a lányokat az iskolákból, hogy semmi mást ne ismerhessenek meg a világból, csak az alávetettséget.

Azért mondom, hogy fogunk, mert az uniós országok többsége tagja annak a NATO-nak, amely az Egyesült Államok oldalán beavatkozott Afganisztánban. Ez a 2001. szeptember 11-i támadások után történt. Azután történt, hogy a tálibok megtagadták Bin Laden kiadatását. A beavatkozás teljesen indokolt volt, és főleg: sikerrel is járhatott volna, mert az afganisztániak szabadságra vágytak, de amikor George Bush Irakban vetette be azoknak a katonáknak és annak a pénznek a hatalmas részét, amire Afganisztánnak lett volna szüksége, nem tettünk semmit. Nem tettünk semmit, hogy megakadályozzuk ezt a hihetetlen ostobaságot, amely a tálibok feltámadásához vezetett.”