Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
A Zöldek nem szeretik Németországot, és ugyanígy az önök országát sem.
„Nem tudom, mennyire figyeli vagy követi a magyar olvasó a németországi vitákat. Mindenesetre sok minden, amiről most írok, egy párhuzamos univerzumnak tűnhet. A zöldideológusok olyan világot barkácsolnak maguknak, amely nem felel meg a valóságnak. Régebben ez „A marxizmus–leninizmus mindenható, mivel igaz!” jelszó alatt futott, most pedig a Zöldek a már-már vallásosan hirdetett dogmájukat akarják ránk erőszakolni. Eszerint az ökológiai, az energia- és (elektro)mobilitási fordulat, a multikulturalizmus és a genderizmus mindenhatóak – hiszen igazak! A paradicsomot a földön kell létrehozni, és zöldnek kell lennie, egy nagy zöldtábornak, zöldtáborrendtartással. Csak a Zöldek tudják, mi a helyes, és hogyan kell viselkednie az emberiségnek.
1990-ben a legtöbb német örült a keletnémetek szabadságának és az újraegyesítésnek. A posztkommunista utódpárt (NSZEP/SED–PDS) és sokan, akik hűek voltak az NDK-rendszerhez, ellenezték ezt. A Zöldek is gyűlölték a békés újraegyesítés eszméjét. „Soha többé Németországot!” – hirdették 1990-ben, ahogyan azt a Bundestag jelenlegi zöldpárti alelnökét, Claudia Rothot is ábrázoló felvétel tanúsítja. Az ezt következő nemzedéket ugyanaz a Németország-probléma jellemzi. Patriotizmus – Egy baloldali védőbeszéd című, 2010-es könyvében a jelenlegi társelnökük, Robert Habeck ezt írta: „Mindig hánynom kellett a hazaszeretettől. Soha nem tudtam mit kezdeni Németországgal, és a mai napig sem tudok.” A másik zöld társelnök, egyben kancellárjelölt Annalena Baerbock ugyan állandóan belegabalyodik a természettudomány hálójába – tárolási tulajdonságokat tulajdonít az energiahálózatnak és kobalt helyett koboldokról beszél az elektromobilitási erőforrásokról (akkumulátorokról) szólva –, de zöld harcostársának Németország-ellenes képétől nem zavartatja magát.
A Zöldek nem szeretik Németországot, és ugyanígy az önök országát sem; a magyarokból, a lengyelekből, az olaszokból, minden egyes nemzetből ki akarják űzni, hogy szeressék a saját országukat, és büszkék legyenek rá. Ezért akarnak egy absztrakt, rideg, technokrata és zöld módon berendezett Európai Uniót, amely elpusztítja a nemzetállamokat. Ennek a pusztításnak teljes körűnek kell lennie. Nemcsak arról van szó, hogy a multikulturalizmus egységes masszájában akarják felszámolni a nemzetállamokat és eltüntetni a kultúráikat. Meg akarják változtatni a nyelveinket, a családok a genderszemlélet révén hullanának darabjaikra, megszabnák, hogy mivel táplálkozzunk, az emberektől pedig az autóval való közlekedés megvonása révén megtagadnák a szabadságuk alapfeltételét. Vagyis az egész életet a Zöldek által írt szabályoknak kellene uralnia.”