A jelenség, amiről írsz, fájdalmasan igaz, felháborodásod, vagyis inkább elkeseredésed: jogos.
„Kedves Árpád!
Olvastuk a Konzervatív példaképek Kis Grofótól Fásy Ádámig c. írásodat az erdely.ma hírportálon. A jelenség, amiről írsz, fájdalmasan igaz, felháborodásod, vagyis inkább elkeseredésed: jogos.
Egy ilyen elkorcsosult világban (nem csak Magyarországról beszélek, hanem az egész világról) kivel beszélgessen Szijjártó Péter, vagy milyen könyvet (könyvet? Nem is olvasnak a fiatalok!) ajánljon a fiataloknak a Facebookon? Hamvas Bélától A Bor filozófiáját? Wass Albertet? Tormay Cécile-t? A mai fiatalok azt sem tudják kik ők.
Egy ilyen világban, amikor önjelölt senkik készítenek a Youtube-on teljesen értéktelen monológokat, és csupán a feliratkozók száma miatt megjelenik VV Zsolti kanapéján a teljes ellenzéki paletta, nos egy ilyen világtól mit vársz? Értékek közvetítését? De ki az a VV Zsolti? Arról híres, hogy a saját neméhez vonzódik, és egy legalja valóságshowban volt egy huszadrangú szereplő a többi huszadrangú között.
Te hogyan szólnál a fiatalokhoz? Mit üzennél nekik, hogy azt meg is értsék, és az üzenetünk még érdekelje is őket, amikor az elmúlt 30 évben mindent elöntött a liberális szenny? A Rendszerváltoztatás után – szokták volt mondani, kimentek a tankok, bejöttek a bankok – maradt ugyanaz az értéktelenség, csak most mások kezében van a karmesteri pálca. A helyzet rosszabb. Sokkal. Nincsenek hőseink (vannak, de nincs eladva a fiataloknak mozifilmeken keresztül), nincsenek filmjeink, csak a lerágott csontok, amikért Oscar jár. Mivel mást nem kapnak, hát a nyugati rágógumis szart csámcsogja ma is minden y meg z generáció: Marvel pólóban mászkálnak, pókemberes párnán alszanak, és hősük pedig Hunyadi helyett Thor. Ha megkérdezed őket, kívülről fújják a Marvel szereplőket, de nem tudják ki volt Hunyadi Mátyás, vagy Hunyadi János, netán Dugovics Titusz. Pedig ezek még a könnyebb kérdések. Ha lennének amerikai (képi világ) mintára készült látványos magyar filmjeink Trianonról, Hunyadiról, nem tartanánk itt. E helyett mit láttunk az elmúlt 12 évben filmek terén?
Ilyen a világunk, és nem olyan, amilyenné tesszük. A kultúra nem a mienk, ezért a példaképeink sem azok, így hát nem marad más, mint ilyen lecsúszott akárkiknek (senkik) interjút adni (VV Zsolti).”