A szülő és a gyermek közötti bizalmi kapcsolat a társadalmunk egyik alapja

„A 2021 nyarán nagy vihart kavart gyermekvédelmi törvény módosítása kapcsán kialakult vitához a következőket szeretnénk megjegyezni. Meglátásunk szerint a törvényben foglaltak elsősorban nem a gyermekek tájékoztatáshoz és információszerzéshez kapcsolódó jogait érintik, hiszen szexuális edukáció továbbra is lesz, a pedagógusok és iskolapszichológusok, védőnők, iskolaorvosok, akkreditált szervezetek jogosultak lesznek oktató órákat tartani, mely során tényszerűen minden témában - beleértve a homoszexualitást is, lehet tudást átadni a gyerekeknek. A fentebb idézett törvény - számos interpretációval ellentétben - egyszerre biztosítja a gyermekek információszerzéshez kapcsolódó jogait, valamint a szülők, gondviselők arra vonatkozó jogait, hogy meghatározó módon lehessenek jelen a gyermekük szexuális nevelésében. A családok különféleképpen gondolkodnak a szexualitásról, annak erkölcsi dimenzióiról, és arról, hogy adott életkorban milyen mélységű szexuális nevelést tekintenek ideálisnak. A szülők egy részét pusztán kulturális, szemléletbeli különbségek miatt “homofóbnak” bélyegezni leegyszerűsítő és méltatlan. Úgy gondoljuk, az iskolai edukáció során is érdemes felmérni az egyéni igényeket, és ehhez illeszkedő programot választani a valóban felmerülő témák átadására.

Ez a differenciált megközelítés szerintünk nem biztosított akkor, amikor bármely erre szakosodott civil szervezet képviselője mindenfajta szakmai, intézményi és szülői kontroll nélkül fejtheti ki nézeteit egy-egy pedagógus meghívására. Tapasztalataink szerint az ezeket a témákat oktatni hivatott civil szervezetek sok esetben szexuális kisebbségek érdekvédelmi tevékenységére szerveződtek, ami joggal vet fel kérdéseket oktatási programjuk kiegyensúlyozottságával kapcsolatban. Nem tartjuk ideálisnak, hogy olyan személyek tartsanak állami iskolákban szexuális edukációt a többségében hagyományosan gondolkodó családokból érkező fiatalok számára, akiknek célja ezeknek a hagyományos kereteknek az átalakítása. Nem támogatjuk azt a terjedőben lévő külföldi gyakorlatot sem, mely a több napos, részletekbe menő érzékenyítést kötelező programként írja elő a lelkiismereti- és vallásszabadságot figyelmen kívül hagyva, függetlenül a gyerekek személyes igényeitől is.

A Gallup 2020-ban több mint 15000 fős lekérdezés alapján mért eredménye szerint az 1946-1964 között születettek 2%-a vallotta magát LMBTQ+ identitásúnak, az 1997-2002 között születettek között ez az arány már 15,9% a megkérdezettek közül. Több egymástól független kutatás is megerősíti, hogy az elmúlt évtizedben a születési nemükkel azonosulni nem tudó fiatalok száma megsokszorozódott az USA-ban és Európa egyes országaiban. Angliai statisztikák 4400%-os növekedésről számolnak be.”