„Megalkották a kisebbségi politikát, amely alapján egyes vélt vagy valós faji, szexuális, életmód, nemi (elhitették a nőkkel vagy legalábbis egy részükkel, hogy ők elnyomott kisebbség) kisebbségeket kreáltak és uszítottak a nyugati civilizációban a fehérek, azon belül is a fehér hetero férfiak ellen. Ez a vélt faji elnyomásra épülő kritikai fajelmélet, aztán, mint egy veszélyes vírus kiszökött az egyetemek bölcsészkaráról és az oktatáson keresztül befolyást szerzett nem csak a humán oktatásban és tudományokban, de a média, a gazdaság és ami a legfontosabb a kultúra területén is.
A kritikai fajelméletet, melynek értelmében az identitásunk elsődleges meghatározója az, hogy melyik etnikumhoz tartozunk, és ennek alapján eldönthetjük, hogy elnyomók vagy elnyomottak vagyunk, nem más, mint nyílt fehér ember ellenes rasszizmus, ami ugyanolyan undorító és veszélyes, mint minden faji megkülönböztetés.
Ami pedig derék Niedermüller elvtárs bejegyzését illeti: nincs új a nap alatt. Békés Márton mára már kultikussá váló gondolatával élve ennek a baloldali csapatnak »egy önálló gondolata sem volt, mely magyar talajból nőtt volna ki, minden ízében exportideológiákat képviseltek«. Marci szavaihoz talán csak annyit tennék hozzá, hogy ugyan mit is várhatnánk el egy olyan párt politikusától, aki tengerentúli, az USA nevű birodalom társadalmi és belbiztonsági problémáiért szolidaritást vár el, miközben iparszerűen uszít a határon túli magyarokkal szemben, akiket, nem mellesleg, rendszeresen románnak, szlováknak, ukránnak, szerbnek titulál. Hát milyen magyarok ezek?”