Nem, a gyermek szexuális nevelése nem kizárólag a szülőre tartozik

„Jó, ha rögtön leszögezzük: a gyerek nem a szülőé. A gyerek önálló, teljes értékű ember, aki senkinek a tulajdonát nem képezi.

Az ENSZ Gyermekjogi egyezménye, amelyhez Magyarország 1990-ben csatlakozott, leszögezi a gyermek részvételhez való jogát, ami az aktív cselekvésen (hogy például részt vegyenek az őket érintő döntések meghozatalában) túl azt is jelenti, hogy a gyerekek megnyilvánulhatnak, egyénenként és csoportban is, elmondhatják véleményüket, kifejezhetik érzéseiket. A gyerekek ellátása, táplálása, tanítása, testi-lelki védelme pedig nem csak a szülők dolga az egyezmény szerint, hanem a teljes társadalomé: a családé, a közvetlen közösségé, az intézményeké és szakembereké, valamint a törvényeket alkotóké és az államé is.

Az egyezmény értelmében a gyerek legfőbb érdeke az, hogy minden őt érintő helyzetben az érte felelős felnőtteknek olyan döntést kell hozniuk, ami neki a legjobb. Tehát ha például, tegyük fel, egy gyerek bizonytalan a szexualitásában, akkor a szüleinek és a vele kapcsolatba kerülő intézményeknek biztonságos teret kellene teremteniük számára ahhoz, hogy kérdéseket tehessen fel és ezekre lehetőség szerint válaszokat is kapjon – függetlenül attól, hogy a szüleinek amúgy mi az értékrendje.

Mert nem az az elsődleges, hogy mi volt a szülő elgondolása a gyermeke »helyes szexuális neveléséről«, hanem a rá bízott kiskorú fizikai és mentális jólléte.”