Összegezzük ezt a kaszálás-nem kaszálás dolgot

„Összegezzük ezt a kaszálás-nem kaszálás dolgot, mert szerintem jól ábrázolja, mennyire komolytalanul önmaga paródiája minden fontosabb ügyünk. Éppen ezért eddig én sem vettem komolyan (és a poszt után sem tervezem).

A kaszálás barbár cselekedet: ha egy hatóság – legyen ez választott önkormányzat vagy valamelyik szakmai szerv – úgy ítéli meg, hogy ott dszindzsának kell lennie, mert az jó, akkor egy politikai párt, pláne egy kormányon lévő politikai párt ifjúsági szervezete ne bírálja felül. Ők is mindig azzal érvelnek, hogy ha nem tetszik, választást kell nyerni. Ott pedig nem ők nyerték.

Ugyanakkor szkeptikusan állok az ilyen »méhlegelő« projektekhez, és nem azért, mert ne lennének nagyon kedves, emberarcú PR gesztusok. Biztosan azok. Csakhogy ennek a századnak nem a fontos kérdések iránt mutatott passzivizmus a legnagyobb ellensége, hanem a pszeudoaktivizmus. A valódi megoldások helyetti önmegnyugtató pótcselekvés, a lájkolható, tartalom nélküli látvány, ahova szerintem ezek a méhlegelők is tartoznak.

Nagyon nehezen hiszem el, hogy a méhpopuláció kihalását a városok betonközeibe telepített gaztelepek fogják érdemben javítani, és az sem csúszik le, hogy a vándormadarak majd épp ezekre a területekre szállnak le eleségért. Eddig persze még meggyőzhető vagyok az ellenkezőjéről, mert bevallom, semekkora műveltségem nincs a fasztuggyagyurgyalag vándorlási útvonalai és az istránghúros puszpáng termőhelyeinek korrelációiban.”