Rabszolgákat hurcoltak be Afrikából, diszkrimináltak emberfajtákat, ebből meggazdagodtak, jólétben éltek fiaik és fiaiknak fiai, majd fiaiknak fiainak fiaiban hirtelen rossz érzés támadt emiatt, és elmagyarázták azoknak, akik egyébként sosem tartottak rabszolgákat, hogy rabszolgát tartani rossz, és akit emiatt nem mardos szégyen, az nem méltó az úttörők piros nyakkendőjére.
Az ipari forradalomnak hála telefüstölték a világot az elégetett kőszénnel, ebből tovább gazdagodtak, a technikájuk fejlődött, és már nem kellett szenet tüzelniük, ezért másokat viszont, akik kicsit lemaradva kezdték volna utolérni őket, elmondták mindenféle környezetszennyezőnek. Az őrült technikai fejlődés őrült szén-dioxid-kibocsátással járt, de ugyan kit érdekelt, ha ez a centrum gazdagodását hozta el. Amikor aztán a periféria is kezdett volna szennyezni, akkor rádöbbentek a globális felmelegedés pusztító hatásaira, mindenkit megdorgáltak, a klímahisztéria keretében lelkifurdalást keltettek mindazokban, akik óvatlanul a személyi kvótán felül is szellentettek.”