Majdnem 100

„Jó, jó, kiszemeltjük az angolt bensőleg »hiperpassziválja«. Továbbá, istenem, valahol (trehány diák volt?) elkallódtak némely fontos kvalifikációs papírjai. Mással is megeshet ilyesmi.

Nem lehet mindenki nyelvzseni, nem lehet mindenki bizonyíthatóan dr.

Viszont a neve kétségtelenül szép, sőt magyaros: Karácsony Gergely.

Ő az, aki felülről tekint a legtöbb emberre, ámbár ez nem azt jelenti, hogy azok is fölnéznek rá. Kizárólag a Fideszben tarthatják óriásnak, merthogy állítólag nemrég megkörnyékezték, nagy pénzeket fizetnének neki, ha nem nevezne be miniszterelnökjelölt-jelöltnek. Bizonyára rémülten fedezhették föl benne a hirtelen támadt politikai gólemet, az ellenzék várva várt Napóleonját, aki ellentétben Bonapartéval, ráadásul még colos is.

Lazsálásra csábuló, esendő fickóként csak irigykedhetünk rá: mi toljuk a szekeret rogyásig, hozzá meg pusztán azért dőlne a lé, nehogy már csináljon valamit. Ideális ajánlat, ám e gyümölcsöző semmittevést a dinamikus főpolgármester keményen visszautasította, s nyilván kellőképpen föl is háborodott rajta. Nincs az a pénz (a Fidesznél legalábbis), amiért éléről a székesfővárosnak, ha hí a haza, alkalomadtán ne távozna. 

Persze, hogy pontosan kik tették az ajánlatot, az éppúgy homályba vész, mint a szakiratai, avagy »hiperpasszív« nyelvtudása, mely szintet az angoltanárok egyébként ez úton is köszönve, gyorsan beiktatják oktatói portfóliójukba. No persze  p...ba (pokolba) az ördögi részletekkel, az a lényeg, hadd  lássa a nép, hogy a  Fideszben mennyire k...ra (kajakra) félnek tőle, hol van pedig még 2022 tavasza, az igazság pillanata? De lám ezek máris előre remegnek!”