Viszont a neve kétségtelenül szép, sőt magyaros: Karácsony Gergely.
Ő az, aki felülről tekint a legtöbb emberre, ámbár ez nem azt jelenti, hogy azok is fölnéznek rá. Kizárólag a Fideszben tarthatják óriásnak, merthogy állítólag nemrég megkörnyékezték, nagy pénzeket fizetnének neki, ha nem nevezne be miniszterelnökjelölt-jelöltnek. Bizonyára rémülten fedezhették föl benne a hirtelen támadt politikai gólemet, az ellenzék várva várt Napóleonját, aki ellentétben Bonapartéval, ráadásul még colos is.
Lazsálásra csábuló, esendő fickóként csak irigykedhetünk rá: mi toljuk a szekeret rogyásig, hozzá meg pusztán azért dőlne a lé, nehogy már csináljon valamit. Ideális ajánlat, ám e gyümölcsöző semmittevést a dinamikus főpolgármester keményen visszautasította, s nyilván kellőképpen föl is háborodott rajta. Nincs az a pénz (a Fidesznél legalábbis), amiért éléről a székesfővárosnak, ha hí a haza, alkalomadtán ne távozna.