Amire rámutat a focisták térdelése, és amire nem

„Hatalmas felháborodást keltett a különböző politikai oldalakon, hogy a magyar válogatott futballcsapat tagjai nem fognak térdelni az Európa Bajnokság során, az írekkel játszott péntek esti felkészülési meccsükön pedig be is bizonyították, hogy betartják a Magyar Labdarúgó Szövetség ígéretét.

Az írek – akik letérdeltek a meccs előtt – csalódottságukat fejezték ki, különösen amiatt, hogy a magyar szurkolók egy része a meccs előtti kiállást még jól hallhatóan ki is fütyülte. Várhatóan számos válogatott csapat úgyszintén térdeléssel fogja indítani a meccseket, miközben a magyar csapat továbbra sem fog letérdelni.

Érdemes megjegyezni, hogy a focisták maguk ebben a szituációban mindenképp kényszerhelyzetben vannak: ha a magyar válogatott focistája le is akarna térdelni, vagy egy ír (vagy más nemzetiségű) focista inkább állva maradna, éppúgy nem tehetik meg. Hisz a szövetségek által meghatározott térdelési protokollok elsősorban nem a játékosokon múlnak, hanem azon, hogy az adott ország futballszövetsége milyen képet kíván kialakítani magáról, valamint az országról, melyet játékosai képviselnek.

Afelől sem lehet kétségünk, hogy további füttyögések, teátrális csalódások is várhatók még, és az MLSZ minden bizonnyal fennen fogja hangoztatni álláspontját, miszerint a focipályák nem a politizálás színterei, míg a rasszizmus ellen vélhetően a továbbiakban sem tervez hathatósan fellépni. Hasonló álláspontot egyébként Petry Zsolt kapus fogalmazott meg, mikor Gulácsi Péter focista a szivárványcsaládok mellett állt ki.

Ahogy természetesen az is igaz, hogy a magyar szövetség döntése egyértelműen politikai állásfoglalás egy olyan légkörben, amiben a letérdelés szinte normává vált, miután George Floyd meggyilkolása után az Egyesült Államokban egyre több sportoló tiltakozott így a rasszizmus ellen – egyébként Colin Kaepernick nyomán, aki már 2016. óta nem állt vigyázzba a himnusz alatt.”