„Parizer. Piros arany. Bőrkabcsi. Kínos. Vagy nem?
Agyalok ezen a Jakab Péter-jelenségen. Nem én vagyok a célközönség, ezért próbálom kívülről nézni. A parlamenti show-t, a gyötrelmes színvonalú felszólalásokat. Persze, milyen színvonalról beszélhetünk ott, ugye...
Aztán látom, ahogy a Jobbik megállapodik a DK-val, és beáll mások mellett Gy. Németh Erzsébet mögé.
Márpedig itt valami rendszernek lennie kell.
És azt hiszem, Jakab baromi jól csinálja. Magára vállalta az ellenzék kalapácsa szerepet, és egyre jobban kiszámolható választási matek alapján gyúr a Jobbik létszámának maximalizására.
Ha bejön, istencsászár lesz: a kormányzó ellenzéki koalícióban a Jobbik lenyomhatja Gyurcsányékat.
Ha nem jön be, akkor meg úgyis minden mindegy: gondoljunk bele, mi jöhet egy újabb fideszes győzelmet követően.
De ettől még nem tetszik, nem az én világom, nem az én politikám. Persze, mit ugatok bele finnyás polgári zsurnalisztaként, ugye.
De érdekes. Nagyon is.”
Nyitóképen: Jakab Péter. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd