Irány kelet, konzervatív értelmiség!

„Nem azt mondom, hogy amit az Orbán-kormány MCC ügyében tett minden tekintetben jó lenne (bár úgy hiszem, az); csupán azt, hogyha te vagy a New York Times, és írni fogsz róla egy cikket, akkor kötelességed legalább megpróbálni elmagyarázni, hogy miért is csinálja a kormány azt, amit csinál. Mindig több van egy Magyarországról és a politikájáról szóló történetben annál, mint hogy »a magyar ember rossz«. A nyugati sajtó azonban ezt nem fogja fel. Én viszont hálás vagyok a Budapesten töltött nyaramért, mivel segített ennek a megértésében.

Az MCC-ben töltött esti eseményt követően tartottak egy fogadást számunkra az interjú után. Megemeltem a poharamat és köszönetet mondtam a házigazdának. Megemlítettem, hogy két éve, amikor egy budapesti konferencián a vallásszabadságról beszéltem, tagja voltam annak csoportnak, akiket meghívtak Orbán Viktorral találkozni. Egy gyors fotóra számítottam csak, ehelyett viszont mindnyájunkat – mind a tizenöt embert elkísért egy konferencia szobába, ahol körülbelül másfél órán keresztül folytatott velünk intelligens diskurzust mindenféle szociális és politikai kérdésről, tökéletes angollal. Minden kérdésünkre választ adott. Azzal zárta a találkozót, hogy reméli: a konzervatívok hamarosan a szellemi otthonukként fognak Budapestre tekinteni. Akkor úgy gondoltam, hogy ez nem több, mint egy kedves gesztus. Ennek ellenére (mint ahogyan az MCC-s tömegnek is mondtam), a Budapesten töltött három hónap alatt, látván mennyi konzervatív – és nem csak konzervatív – professzort hozott össze az MCC a világ minden tájáról, hogy beszélgessenek a hallgatókkal és egymással, megértettem: az Orbán-kormány eleget tesz az említett ötletének. Ezért pedig – mint mondtam – hálás vagyok.

A New York Times ezt természetesen gyűlöli. Jó, hát gyűlöljék csak. Minden konzervatív professzor és minden konzervatív hallgató az amerikai campusokon tudja jól mi történik itt – amit a Times nem tud és nem is fog belátni. Mindannyian értik, hogy az Egyesült Államok campusain és intézményein belül milyen össztűz alatt vannak a magunkfajta emberek, és hogy mennyire félünk ez ellen felszólalni a legtöbb helyen, tartván a zaklatásoktól és a szakmai tönkretételtől. Az MCC-n belül azonban másképpen mennek a dolgok. Mint ahogyan egy odatartó woke-ellenes baloldali professzornak mondtam, sokkal inkább nyitottabb a légkör a vita és a szellemi érdeklődés tekintetében, mint az egyetemnél, ahonnan jön.”