„Olyan Magyarország, ahol lekapcsolják a netet. Az az állam, mely lezárja határait. És mindez nem valami félőrült, zsíros ételekkel és nehéz borokkal terhelt rémálomban történik. Nem bizony, ezek a mindennapjai azoknak, akik Telex-szel, 444-gyel és Mércével kelnek és fekszenek. Akik számára nem kétséges, hogy az ország diktatúra. Ők azok, akik még azt is bebizonyítják maguknak, hogy ellenzéki sikerek esetén sem kétséges a rezsim autokrata jellege.
Nem bizony, hiszen – Vörös Imre, egykori alkotmánybíró állítja –, a rezsim veresége is csak arra lenne jel, hogy az autokrácia most veszíteni akar. Ilyenek ezek a megrögzött autokraták, na!
Ilyen a világa mondjuk Puskás Panni írónőnek. Róla onnan lehet tudni, hogy vagabund, de valódi entellektüel, hogy szabálytalanul felnyíratta a haját, valamint rovatot vezet a Glamourban és ír a Magyar Narancs részére. Ennyi, kérem. Meg is jelent első novelláskötete, amiben például egy olyan világra ébredhetünk, amelyet a bevezetőmben említettem. Persze Puskás Panni valamelyest önkritikus, hiszen saját maga beszél egy belpesti Facebook-buborékról.
És – teszi hozzá – természetesen ezért lett lelkes támogatója a mindenszarizmusnak.
Puskás Panni kevés dolgot tekint valódi, közéleti sikernek, mármint amiben része lehetett, de a NOlimpia-kampányt, illetve a 2019-es, józsefvárosi önkormányzati választást annak tartja. Azt sem felejti elmondani, hogy a reggeli kávéhoz Telex és 444 dukál, amivel rögtön a reggel kezdéseként fel***rhatja magát.
Mit ne mondjak, ha az imént már emlegetett mindenszarizmus hazai zászlótartói adnák nekem a napi betevőt, ami a híreket illeti, én is igen egzaltált lennék!
No, és arról is beszámol Puskás Panni, hogyan töltené az utolsó hetet, ha kiderülne, hogy itt a világvége. Természetesen csapatná és nem lenne józan! Hogy is lehetne illumináltságon kívül bármivel tölteni az utolsó napokat?”