Fordított rasszizmus Amerikában

„Már az 1980-as évek elején a Harvard Egyetem színes bőrű diákjai tiltakozási hullámot indítottak amiatt, hogy az egyetemen nincs elegendő »faji diverzitás« a tananyagban. Az egyetem úgy érvelt, hogy ez azért van így, mert nincs elegendő jól képzett fekete professzor, akikre rábízhatnák a diverzitáson alapuló oktatást, de igyekeznek idővel ezt orvosolni. 2002-re már ott tartott a kritikus rassz­elméleti mozgalom, hogy több mint húsz amerikai jogi egyetemen a tananyag részévé tették a felforgató fordított rasszista eszméket, amelyek a fehéreket okolják az univerzum összes bűnéért.

A liberális demokrata vezetés legfőbb nyavalygása manapság a »fehér privilégium«, a »fehér felsőbbrendűség« és az »intézményes rasszizmus« elleni hamis vádpontokban merül ki. Mindhárom állítás valótlan. Nem kevesebbet állítanak, mint hogy az Egyesült Államok egésze rasszista. Abban az országban tombol szerintük a rasszizmus, ahol a feketék a világon a legmagasabb életszínvonalon élnek, lehetőségeik szinte korlátlanok, és 13 százalékos arányukat tekintve ma már aránytalanul nagy befolyással bírnak a közbeszéd tematizálására és a törvények nekik kedvező alakítására az általuk felsőbbrendűnek tartott 61 százaléknyi fehér populációhoz képest.

Van egy régi amerikai mondás, felebarátaim: enough is enough, ami sok, az sok. Ennek a pitiáner és bosszúálló fordított diszkriminációnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Hogy milyen úton, módon? Lesz egy pont, amikor azt kell mondanunk, hogy határozott eszközökkel. Ahogy Barry Goldwater szenátor 1964-ben a republikánusok elnökjelölő pártgyűlésén mindannyiunkat emlékeztetett: »A rátarti magatartás a szabadságjogok védelmében nem bűn, hasonlóképpen a mérsékelt hozzáállás az igazság keresésében nem erény.«”