„El akarják mozdítani Orbánt”

„Ön Magyarország jó ismerőjének számít. Az előbb lesújtóan nyilatkozott a német médiáról. Az ember bűnbaknak érzi magát, amikor a német újságokban Magyarországról olvas, és ugyanez a helyzet a német közmédia tudósításaival is. Nemrég a Deutsche Welle budai riportja váltott ki komoly ellenérzéseket. Mi csúszott ennyire félre Németországban, ha rólunk van szó?

Nemcsak Németországban, hanem egész Nyugat-Európában ez a helyzet. A Nyugat a Varsói Szerződés és a szocializmus összeomlása után sokáig sütkérezett abban, és legyezgette a hiúságát, ahogy a közép-európaiak és az NDK-beliek is csodálták a magas életszínvonalát. Később azonban ezeknek az országoknak a választási preferenciái is megmutatták, hogy egyre jobban elfordulnak a nyugati életfelfogástól, a klímaideológiát eszelősnek, az egész világ feletti erkölcsi dominanciát pedig nevetségesnek és felfújtnak tartják. E ponttól kezdve a Nyugat jelentős nárcisztikus sérelmet szenvedett el, a hiúságában megsebzettnek érezte magát. Nem ő volt már a legjobb, mindennek a non plus ultrája. Éppenséggel a lengyelek, a magyarok, a csehek és a keletnémetek kérdőjelezték meg, hogy a nyugatiak egyáltalán normálisak-e, amikor mondjuk harmincféle nemről beszélnek.

Ugyanez a helyzet az ökológiai felhajtással, hogy gyakorlatilag az egész nyugati politikát az éghajlat megmentésének rendelik alá. Magyarország és Lengyelország annyiban különbözik a többi kelet-közép-európai országtól, hogy politikai folytonosság jellemzi őket, a kormányaik tovább kitartanak, és nagy támogatást élveznek a népességen belül. Ez ebben a két országban olyan, a csúcson lévő személyiségekhez fűződik, mint Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński. Orbán a megszemélyesített ellentéte a nyugat-európai politikai gondolkodás jelenlegi divattrendjének. Van még valami, ami számomra is csak utóbb vált világossá: a szocializmus éppen akkor omlott össze, amikor meghódította a nyugat-európaiak szívét. A keleti szocializmus összeomlása a nyugat-európai baloldal számára a legnagyobb és legsúlyosabb vereség volt, amit valaha is átéltek. Mivel pedig a politikai baloldal lényegében az egész médiaspektrumot uralja, az utóbbi években pedig semmilyen játékteret nem engedett a konzervatív hangoknak, gyűlölettel viseltetik Orbán és Kaczyński iránt. Lényegében elítélőbben vagy agresszívebben kezelik őket, mint Kim Dzsong Unt vagy Vlagyimir Putyint. Olyannyira démonizálják őket, hogy érezni: a velejéig sértik ennek a nyugat-európai értelmiségi osztálynak az önbecsülését.

Mi hozhatnak a Bundestag-választások Magyarországnak? Hogyan alakulhatnak a kapcsolatok egy esetleges Laschet-kormány esetén?

Remélem, hogy javulás következik be, de egyáltalán nem vagyok biztos benne. Ha a Zöldek kormányra kerülnek, mindent el fognak követni, hogy ők adják a külügyminisztert, és akkor természetesen folytatódni fog az eddigi politika Magyarországgal szemben. Vagyis megkísérlik minél jobban kirekeszteni, az Európai Unióból kiszorítani, megbüntetni és így tovább. Az is meglehet, és remélem, így lesz, hogy Laschet konstruktív szerepet játszik a kérdésben. Attól tartok, az Európai Parlament pedig a Magyarország-gyűlöletében egyre féktelenebb lesz, és minden gátlástól megszabadul, hogy üssön Magyarországon, lehetőség szerint pedig ártson Orbánnak, és eltávolítsa hivatalából. Ebben száz százalékig biztos vagyok.

Jelenleg az európai politikusokat nem a ráció vezérli, ha önökről van szó. A Magyarországgal szembeni agresszivitás, ez a morális kizárólagosságra való igény, hogy ők tudják egyedül, mi a demokrácia, ez Brüsszelből jön, nem pedig elsősorban Berlinből. De ha én is tanácsolhatok valamit önöknek: teljesen feleslegesen árt a megítélésüknek a Putyinhoz és a kínai egyetemhez való közelség. Ha ebben az irányban haladnak tovább, az előbb-utóbb bomlasztja a viszonyt azokkal, akik pedig teljes erejükkel Magyarország mellett állnak Németországban. Olyan dolgokról van szó, amelyek ahhoz vezetnek, hogy Magyarország barátokat veszít.”

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet