Bujkálnom kell, mint az éjszakai állatoknak?

„Nem látom a templomot, a parkot, alattunk a boltba, munkába igyekvő embereket. Csak ülök, és bámulom, hogyan pattogott le az erkély korlátjáról a festék. Ezt csinálom húsz perce. Hogy vagy, Babám, lép ki hozzám a Szerelmem, Aki Szintén Nő. Péntek reggeli álmos fej, kockás pizsi. Két bögre kávé van nála, az egyiket leteszi elém az asztalra. Még mindig olyan, mintha lenyomtak volna a víz alá, válaszolom. Tegnap óta én is folyton a sírás határán vagyok, rohadt megalázó ez a pedofiltörvény. Mi közünk nekünk ehhez? Nyilván semmi, szorítom meg a kezét. Hallgatunk. Lehet, kár volt elvállalni a cikket, sóhajtom. Olyan jó lenne lelépni pár napra, vagy sorozatokat nézni. Tudomást sem venni az egészről. Biztos kitalálsz valami jót, mosolyog rám. Van már ötleted?

Legszívesebben leírnám, mekkora szarháziak. Csak káromkodnék, meg üvöltenék, de azt nem lehet. Hétfőn fog megjelenni a cikk, szóval nem én leszek a leggyorsabb. Mondjuk, sosem én vagyok a leggyorsabb. Tényleg nem, Babám, nevet, kétoldalt megjelennek arcán a gödröcskék. Tudod, szeretném valahogy átélhetővé tenni. Annyira unom, hogy mindig onnan kell kezdeni, kik a transzok, a melegek, a leszbikusok, a biszexuálisok. Most megint magyarázzam el, hogy a pedofília teljesen más, mert az a gyerekek iránti szexuális vonzalom? De azt sem akarom, hogy tele legyen lózungokkal. »Én olyan világban szeretnék élni, ahol…« Jesszusom, amennyiszer én már ezt hallottam. És mi lett belőle? Pfff. De kuncsorogni sem szeretnék, vagy azt bizonygatni, hogy ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Nem, nem vagyok ugyanolyan. 

Nem házasodhatok össze veled, és nem fogadhatunk örökbe. Igazságtalan, szemét dolog, süti le a szemét a Szerelmem, Aki Szintén Nő (röviden hívjuk Szaszinak). Mostanában még attól is félek, amikor megölelsz az utcán, teszem hozzá. Tényleg? Ezt nem is mondtad. Engem annyira nem érdekel, ki mit gondol, lepődik meg. Hát én azért mindig figyelem a szemem sarkából, van-e valaki, akinek nem tetszik, hogy együtt vagyunk. Akiből kinézem, hogy egyszer csak odalép, beugat, vagy szó nélkül leköp, felpofoz. Totál kimerítő ez az állandó készenlét. És ez még a főváros, érted. Fel vannak hergelve az emberek. Mire befejezem, megkondul a harang. 8 óra, hosszan zúg, kivárjuk. Na de vannak dolgok, amiket mindenképp bele kell írni a cikkbe. Szeretnéd együtt összeszedni őket, ajánlja Szaszi. Előbb gyere, hozzunk ki egy kis reggelit, mondja, enni csak kell valamit.”