Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Magyarország nem demokratikus jogállam, hanem személyes tekintélyuralom.
„Magyarország nem demokratikus jogállam, hanem személyes tekintélyuralom - írják a szerzők, Bárándy Péter, Lengyel László, Vörös Imre és Fleck Zoltán a Népszava Szép Szó mellékletében megjelent Demokráciát és alkotmányosságot! című cikkükben. A megállapítások néhány pontjával – szigorúan alkotmányossági alapon – vitatkozom kell. Az alaptörvény a jogalkotásra vonatkozó törvényes előírások figyelmen kívül hagyásával született, mint ahogy ezt a szerzők is írják: a jogalkotásra vonatkozó törvényes előírások figyelmen kívül hagyásával a kormány elfogadtatta az Alaptörvényt.
Erre tekintettel deklarálták az Alaptörvény semmisségét. Egy nem jogszerűen megalkotott alaptörvény, melynek megsemmisítését javasolják az új Országgyűlés által, nem alapozhatja meg a közhatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvést. Ahhoz, hogy egy ilyen jogot akárcsak elvileg is kimondhasson, legitim módon léteznie kell. De jogszerű keretek között az Alaptörvény sosem létezett. Megjegyzem, ez az Alaptörvény is előbb érvénytelennek nyilvánítja az Alkotmányt, majd ezen, önmaga által érvénytelennek nyilvánított Alkotmányt jelölte meg önmaga megalkotására vonatkozó felhatalmazásként. Abszurd! Ez maga a justizmord!
Tehát nem kizárt az alaptörvény felülvizsgálata akkor, ha akár az Alaptörvény egészének és/vagy módosításának a közjogi érvényessége kérdőjeleződik meg. Ezért is ennek kimondásához nem az Alkotmánybíróságot kell annulálni, mivel nem tett eleget kötelezettségének, hanem szakmailag alkalmas alkotmánybírókat kell választani. Amúgy is, a jelenleg alkotmánybírói talárban tündöklő személyek jogszerű megválasztása is erősen vitatható és megkérdőjelezhető.
Másrészt: ha arra tekintettel mondatik ki az Alaptörvény semmissége, hogy jogszerűen sosem alkották meg, akkor azzal az egész Alaptörvény semmissé válik, tehát értelmezhetetlen az, hogy a megsemmisített rendelkezések csak későbbi időpontban vesztik hatályukat. Ha így történne, akkor az megint csak alkotmányossági aggályokat vetne fel, hogy a már megsemmisített rendelkezések hogyan maradhatnak továbbra is hatályban. Vajon mennyire lenne stabil az a közjogi berendezkedés, amely ezen hatályban maradt, de már megsemmisült rendelkezésen alapulna? Végül a harmadik: mivel az Alaptörvény jogszerűen sosem létezett, ezért jogszerűen soha nem is helyezte hatályon kívül az Alkotmányt. Ezért az új Alkotmány megalkotásáig terjedő átmeneti időszakban ez az Alkotmány lenne továbbra is az alkotmány.”