„Egészen pontosan egy szem zavartan vigyorgó jóembert tett címlapra a soknevű másság baráti internetes orgánuma, kezében a másságos papírzászlóval. Őt sem a tömegben kapták le, a müncheni stadion egy néptelen zugába állították fényképezkedni. A kép olyannyira volt spontán és természetes, mint egy zsiráf fenekéből kiálló gázpalack.
Na mindegy. Ingyér vagy pénzér, de mutattak egy magyar focimezben pózoló homoszexzászlós embert, feladat letudva.
A müncheni orbitális felháborodást illusztrálták továbbá egy metróajtóval, egy libernyál bulvárlap címoldalával, egy elmebetegnek maszkírozott nővel (a nejem szerint férfi volt) meg néhány színesre fazonírozott, kéttagú pozőr párossal.
A dülledt szemű médiaerőlködés termése nagyjából azt bizonyította, hogy azért még Németországban sem hülyült meg mindenki. Bár az évtizedek óta tartó népnevelés mindenképp hatásosnak mondható. Nagy segítség ebben az, hogy a németek mindent alaposan csinálnak.
Az 1930-as években horogkeresztes karszalaggal virítottak elszántan a sporteseményeken, ma pedig éppoly dacosan viselik a homoszexjelképet.”