Attól még

„Attól még, hogy a Fidesz-KDNP-frakciószövetség népesedés- és családügyi kabinetjét vezető Dunai Mónika hétfőn a parlamentben az egyszerűen csak pedofiltörvénynek nevezett módosító csomag szavazás előtti összegzésében mindössze egy hervadt félmondatot szánt a melegek és transzneműek megbélyegzésére, a tömegmédiából való kirekesztésüket törvénybe foglalták és megszavazták. Hiába tüntetett ellene az Országház előtti Kossuth téren vagy tízezer ember, tudatosan csomagolták a legundorítóbb bűn, a pedofília mellé a szexuális kisebbségek eltüntetését a reklámokból és tévéműsorokból. A néphülyítés ezen a szinten mindig sikeres, meg is jelent egy bölcs hozzászólás, amely a tüntetésen megjelenők fotózását és listázását kérte a rendőrségtől, mondván, hogy mindannyian »potenciális pedofilok«.

Attól még, hogy Völner Pál államtitkár azzal vágott vissza a parlamenti vitában a volt perui nagykövet pedofil fotógyűjteményének minimális büntetésére emlékeztető ellenzéknek, hogy Kaleta Gábor a diplomáciai pályáját Gyurcsány kormányzása alatt kezdte, és soha nem volt párttag a Fideszben, valójában több mint tíz éven át szabadon gyűjthette a képeket orbáni nagykövetként, s amiért a most elfogadott módosítások 5-15 éves rabságot írnak elő, azt ő megúszta felfüggesztettel és némi pénzbüntetéssel.

Attól még, hogy a magát kereszténynek valló hazai jobboldal minden évben megkérdőjelezi a Pride-felvonulás megrendezésének jogát, a világ nagyobbik része a normalitás felé halad: Kamala Harris az Egyesült Államok alelnökeként részt vett egy ilyen eseményen. A zsidó-keresztény kultúra elutasítja a szexuális másságot, innen nézve logikus, hogy az egykor liberális, ma már nagyon keresztény-konzervatív fideszes politikusok azt sugallják, az ő köreikben nincsenek homoszexuális férfiak és nők. Szembe kéne nézniük a valósággal. Nemcsak egy Szájer nevű harcostársuk miatt, hanem azért is, mert a kirekesztéssel többen saját magukat is súlyos identitászavarba kergetik.

Attól még, hogy Magyarországon eddig csak ellenzéki politikusok vállalták fel nyíltan az azonos nemhez vonzódásukat, ez ma már normális konzervatív országokban sem tabu. A nagyon katolikus írek 2015-ben népszavazáson döntöttek a melegházasságok engedélyezéséről, majd 2017-ben homoszexuális miniszterelnökük lett. Senki nem kérdőjelezte meg Berlin korábbi polgármesterének, vagy Izland első leszbikus miniszterelnökének, netán a szomszédos Szerbia szintén meleg kormányfőjének politikusi képességeit. Csak nálunk nem néznek a tükörbe a kormánypártok tagjai.”