A Mihalikok meg a Teddyk triumfáljanak, mi büszkék vagyunk

„Vannak, akik nem értik. Nem értik, mert nem érthetik. A gúnyolódók, az öngyűlölők, a kivagyiságukra olyan büszkék, a megátalkodottan fennhéjázóak. A soha, semminek örülni nem tudók. A hivatásos pesszimisták. A mindig, mindenben problémát keresők. A rutinszerűen Zorbánt utálók. Ez mind egy kasztnak az alkasztjait képezik.A kaszt neve pedig hazaszeretet-fóbia.

Ők azok, akiket sikerült már arra nevelni, hogy mindent el- és megvessenek, ami a sajátjuk. Üldözzék, de lehetőleg kinevessék a legkisebb sikert is, ha pedig bánat és szomorúság van, akkor a fejünkön ugráljanak. Hadd érezzük csak még jobban, hadd verjék mennél inkább az agyunkba, hogy semmit sem érünk és a semminél is kevesebbet remélhetünk. A »merjünk kicsik lenni« zászlóvivői ők. Akik fanyalogva jegyzik meg, hogy úgyis kikapunk, hát mit erőlködünk? A szürkeség katonái, akik zokszó nélkül lefekszenek Ámerika, a Nyugat, az elképzelt svejci, méltóságteljes uraságok és hölgyek előtt. Kiárusítják saját magukat is, ha kell.

Hiszen mi nem érünk semmit sem, ha meg talán mégis, hát csak azért, mert ránk vetett egy elveszett pillantást a szeme sarkából valami ánglius entellektüel. Mert ez a Balkán, ugye. A gaz, elvetemült Kelet. Minket meg kell szelídíteni, mondják és akarják.

Annyi, de annyi ilyet láttam a portugálok elleni meccs előtt is. Iskolapéldánya mondjuk Karácsony Gergely egyik főtanácsadójának felesége, a Magyarországon világhírű modell és social enterténőr, aki derpegve búslakodott azon, jaj, jaj, hát most majd néznünk kell, ahogy Portugália elpicsáz minket. És mennyi, de mennyi ilyen volt!”