A Fudan nem kommunista, hanem liberális elitegyetem lesz

„A Fudan Egyetem budapesti campusa körül kialakult heves közéleti vita jó ideje az első olyan téma, amelyben a Fidesznek nem sikerült kialakítania maga mögött társadalmi többséget. Márpedig G. Fodor Gábor, a NER politikai feketemágusa szerint ez a mindenkori kormány legfontosabb feladata, egyben Orbán Viktor példátlan sikerének titka. A mutatvány azonban most besülni látszik. A Republikon Intézet napokban közölt kutatása szerint ugyanis a magyarok kétharmada elutasítja az intézmény hazánkba költözését, ráadásul több mint 60 százalékuk értesült is az elképzelésről. Vagyis egy olyan kérdést, amely simán beszorulhatott volna egy szűk értelmiségi buborékba, sikerült kiemelt politikai témává tenni, méghozzá úgy, hogy a nagy többség nem a kormánnyal ért egyet. Erre régen volt már példa. Az ellenzék tehát komoly magas labdát kapott – de közel se biztos, hogy képes lesz lecsapni.

A kutatás szerint a Fudan elutasítottságának fő oka a beruházás csillagászati összegekre rúgó költsége, illetve az, hogy mindezt kínai hitelből finanszírozza a magyar állam, ráadásul a kivitelező is egy kínai cég lesz. A magyarok tehát pontosan tudják, mi a baj ezzel a projekttel. A napnál is világosabb, hogy hova kéne célozni, és milyen lövedékkel. Ám az ellenzéki politika és a Fidesztől független média mégis egymás után lövöldözi a vaktöltényeket. Politikusaik sora beszél »kémközpontról«, »a Kínai Kommunista Párt egyeteméről«, »marxista ideológiai keltetőről«. Ezek ugyan tűnhetnek harcias kiállásnak, kemény odamondásnak – de valójában annyit érnek, mint a tanácstalan csatár magyar futballból jól ismert huszonöt méterről erőből megküldött, de fél kézzel védhető kapura lövése.

Egy szűk értelmiségi körön túl még értelmezni is nehéz ezeket a vádakat, ráadásul elterelik a diskurzust a Fidesz számára otthonos identitáspolitikai terepre. S ami a legnagyobb gond: könnyen bagatellizálhatóak – holott a beruházással egyáltalán nem bagatell gondok vannak.

32 évvel a rendszerváltás után aligha akad bárki is, akiben komoly szorongást keltene, hogy egy magyar felsőoktatási intézményben kommunista szemináriumokat fognak tartani. Pláne egy olyan diktatúra képviselői által, amely egyrészt földrajzilag irgalmatlanul messze van, másrészt a mindennapi életünk kimetszhetetlenül szerves részét képezi – például azon a laptopon keresztül, amelyen ezt a cikket írom. Még a legelvakultabb kormánypártiak, vagy éppen szélsőbalosok sem akarnának olyan rezsimben élni, mint amilyen Kínában működik – ugyanakkor a legvérmesebb ellenzékiek, vagy antikommunisták gyomrát sem szorítja a görcs attól rettegve, hogy ilyen belátható időn belül nálunk is kialakulhat.

Eleve aligha lehet igazán hatásos a kommunista párt által irányított marxista egyetemmel riogatni egy olyan országban, ahol az ötven feletti értelmiségiek nagy többsége maga is a névleg kommunista és névleg a bolsevik állampárt által uralt felsőoktatásban végzett a csendben oszladozó szocializmus utolsó egy-két évtizedében. És pontosan tudja, mit is jelentett ez a gyakorlatban: dögunalmas, még az oktatók által sem komolyan vett ideológiai fejtágítókat, javarészt rendezvények és bulik gründolásával foglalkozó KISZ-szervezeteket, alig titkolt összemosolygást a rendszer háta mögött.”