Államformája: alapítvány

„Elkelne már egy új ruha. Nem nekem, hanem a nemzetnek. Biztosan ő is örülne neki. Azt pedig Orbán Viktor szíves közlése nyomán éppen 15 éve tudjuk, hogy a köztársaság csak ruha a nemzet testén. És már mióta hordjuk! Lassan öregebb az ősrégi piros pongyolámnál is. Kiment a divatból, de ki is híztuk, ahogy nemzeti nagyságunk megállíthatatlan növekedésnek indult. Annyi helyen elszakadt, hogy jobb helyeken nem mutatkozhatunk benne. Én is így vagyok a pongyolával: még a postás és a gázóraleolvasó csengetésénél is rémülten előkapok valami kevésbé nyűtt darabot. A köztársasággal sem szoktunk hivalkodni: az összes határjelző táblát is kicseréltük Magyar Köztársaságról Magyarországra. Ha jön a határnál a postás vagy a gázóraleolvasó, jobban mondva a turista, ne lásson minket ócskaságokban.

Szóval ideje államformát cserélni. Nem nagy ügy: Semjén éjjel beadja az Alaptörvény módosítását, és ripsz-ropsz meg is van. Csak azt kellene beírni: Magyarország államformája alapítvány. Mindjárt az elé, hogy az apa férfi, az anya nő, ott bármi elfér, láthattuk. Ha nagyon pontosak akarnak lenni, akkor azt is odaírják: közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány. Csak így nehezebb lesz memorizálni. Ebben az esetben nem ajánlom, hogy teret vagy utcát nevezzenek el róla, mint egykor a köztársaságról, mert ki bírná megjegyezni, hogy ő a Közfeladatot Ellátó Közérdekű Vagyonkezelő Alapítvány utca 12 per B-ben lakik? Jó, az is hátrány, hogy a köztársaságról írtak verseket, de ki az a költő, aki a »vagyonkezelő alapítvány« kifejezésre keresne szívesen rímeket? Pedig igazán szép jambikus lejtése van, próbálják csak ki! Esetleg ha Demeter Szilárd kiírna egy pályázatot… Szerintem a Magyarságkutató Intézet pozsonyi csatáról szóló filmjébe is be lehetne lopni pár motívumot. Mondjuk a hős magyar harcosok „közfeladatot látunk el” valamint »közérdekű vagyonkezelést!« csatakiáltással lődözhetnének hátrafelé.”

Nyitókép: Ficsor Márton