Amikor Karácsony Gergely a The Economistnak nyilatkozva, alighanem saját „nagyságától” és a felé áradó nyugati szeretettől elalélva lekövérezte Orbán Viktort, magát pedig vékony magas férfiként aposztrofálta, egyrészt még a saját liberális klubjában is visszatetszést keltő, otromba hibát vétett, másrészt olyan magas labdát adott kommunikációs szempontból a jobboldalnak, hogy azt már nem lecsapni érdemes, hanem dekázni vele.
Először is: Karácsony ezzel a húzással alighanem akaratlanul is ráirányította a figyelmet nyelvi kapacitásainak csekély voltára. Ebből következtek az elmúlt napok fejleményei, reménybeli nyelvvizsgája körül
már-már Gyurcsány Ferenc örökre eltűnt szakdolgozatához hasonló rejtélyt szabadított a közéletre.
Alapból, Karácsony előéletén eltűnődve: hogyan lehet valaki felkészült politológus, releváns ismereteket átadni képes egyetemi oktató használható angoltudás nélkül?
Sorra kerülnek elő a kínos epizódok is – például amikor a Fidesz politikusa, Szijjártó Péter külügyminiszter volt kénytelen a világpolgár főpolgármesternek angolról magyarra fordítani.
Merthogy a balliberális megmondóemberek egyik vádja ugyebár rendre az lenne a kormányoldallal szemben, hogy az bezárkózik, szembefordul, elidegenít. Magyarul beszél. Hát most itt van a „rezsim” leváltására ismét hivatalosan bejelentkező ellenzéki reménysugár-politikus, aki Európában a szabad városok szövetségét építi – és nem tud angolul.
Pedig pár hete még arról szerezhettünk tudomást, hogy Karácsony egyik bizalmi embere, főtanácsadója, bizonyos Korányi Dávid annyira haladó és digitális, hogy
váccáppon kommunikál más európai városokkal. Tuti nem magyarul. Hát a főnök?
Reméljük, hamarosan magunk mögött tudjuk a járványt, a szabad élet mellett előbb-utóbb sor kerülhet ismét nemzetközi csúcstalálkozókra. Így Karácsony is kénytelen lesz részt venni néhányon, már ha tovább akarja építeni a világra nyitott világot Budapesten. Alighanem érkeznek majd a felvételek a tanácskozások szünetében egymással kötetlenül kvaterkázó vezetőkről, jönnek az elkapott gesztusok, némi képzavarral: a fotósok lencsevégre kaphatják a small talkot.
Csakhogy szegény főpolgármesterünk az ilyen helyzetekben kénytelen lesz majd csendben mosolyogni-somolyogni, kézzel gesztikulálni, meg talán jöhet pár „yes, no, Orbán dictator, please, water…”