Franciaország az iszlamizáció végzetes szorításában

„Emmanuel Macron elnök is belátta, hogy már nem elég látványos temetéseket rendezni és erősnek gondolt politikai sablonokkal teletűzdelt beszédeket mondani. Benyújtottak egy törvénytervezetet, amely a »Köztársaság elveinek megerősítése« cím alatt az iszlám radikalizmus megfékezését, a társadalmi kohézió megerősítését tűzte ki célul. Ám ezt a jobboldal már megkésettnek és túl kevésnek véli. A baloldal pedig a muzulmánokat félti az esetlegesen megerősödő diszkriminációtól.

Ezek után reménykedve olvastam a francia katolikus, protestáns és ortodox egyházak közös nyilatkozatát a tervezetről. Természetesen üdvözlik a radikális iszlám terjedése elleni fellépést. De rögtön ezután leszögezik, hogy a gyűlöletbeszéd és a megkülönböztetés minden fajtája ellen föl kell lépni. Szerintük ugyanis »ez a korlátozások és a rendszeres ellenőrzések törvénye lesz«. Tartanak attól, hogy sérülhet a vallás-, egyesületi és oktatási szabadság. Úgy tűnik, hogy ezek az egyházi vezetők elfelejtették a templomaik, papjaik és híveik elleni támadásokat. Ha a francia egyházi elöljárók azt hiszik, hogy az iszlám terjedése pusztán emberi jogi és vallási kérdés, akkor hatalmasat tévednek.

Két nyílt levél, két állásfoglalás. Az idő fogja eldönteni, kinek lesz igaza. A megoldás ma még talán a politikusok kezében van. Jövő tavasszal választások lesznek Franciaországban. Mindenesetre figyelmeztető jel, hogy a Macron elnök politikája elleni tiltakozásul 2017-ben lemondott vezérkari főnököt, Pierre de Villiers-t a franciák ötöde támogatná, ha elindulna a választásokon. A britek kilépése után Franciaország lett az unió egyetlen atomfegyverrel rendelkező hatalma, és övé a legerősebb hadsereg is. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik náluk. Lassú, de megállíthatatlan iszlamizáció, gazdasági hanyatlás, politikai káosz, netán polgárháború, vagy pedig képesek visszatalálni a francia nemzet történelmi és kulturális alapértékeihez.

Óriási a felelősségük.”