A víruson átestem, az ügyintézésben körkörös csapdába kerültem.
Március idusán estem át a koronavírus-fertőzésen. A feleségem szintúgy, aki hetekkel ezelőtt kézhez is kapta az ezt tanúsító igazolványt. Nem lett volna rossz, ha én is: június elején mennénk a srácokkal együtt a Balatonra.
Többhetes várakozás után délelőtt már
– úgy döntöttem, rákérdezek a szerveknél. A koronavírussal kapcsolatos kormányzati információs portállal kezdtem, ott azt a tájékoztatást olvastam, hogy ilyen esetben érdemes telefonon vagy személyesen felkeresni valamelyik kormányablakot. A helyileg legközelebb fekvő kormányablaknál telefonos érdeklődésre azt a választ kaptam, hogy időpontfoglalás nélkül, személyesen tudok érdeklődni az irat státuszával kapcsolatban, fáradjak be.
Húsz perc autóút és fél óra folyosói várakozás után ez gyors megoldásnak ígérkezett, ott azonban
a közigazgatási szervek nem látnak engem. A hölgy arra kért, hogy vegyem fel a kapcsolatot a háziorvosommal, mert vélhetően a tesztem idején nem vett fel az egészségügyi rendszerbe. A doktor telefonos érdeklődésemre elmondta, hogy ő még márciusban regisztrált, szerinte a mintavételi ponton a tesztelő egészségügyisek követhettek el hibát, ott maradhatott el a regisztráció.
Az általuk adott tesztelési igazolásomon egyetlen elérhetőség sincs, a fejlécen azonban a Nemzeti Népegészségügyi Központ neve áll, megpróbálom tehát az NNK honlapján kideríteni, milyen úton juthatok el a megfejtéshez. A központi szám elérhetetlen, az emailes cím a titkársághoz vezet: feltételezem, nem okmányügyekkel foglalkoznak arrafele.
Megpróbálom tehát az Országos Mentőszolgálat honlapján, emlékeim szerint a konkrét Covid-tesztelési időpontot ők ajánlották és szervezték meg. A központi telefonszámon mellékek tárcsázásával eljutok a Covid-információs számig, ott azonban a hívásom kicsöng a végtelenbe.
Rákeresek a Google-n, van-e nyoma a márciusi mobil mintavétel helyének, szervező hatóságának – semmi.
Visszatérek a kormányablakhoz, hátha valamit elnéztem. Hívom a kormányablak koronavírussal kapcsolatos ügyintézési számát, de egy női hang jelzi: túlterheltség miatt a hívásomat ismételjem meg később. A honlapon látom, hogy van egy országos telefonos ügyfélszolgálat, az 1818. Hívom, de túlterheltség miatt itt sem tudják fogadni a hívásomat. Marad a chat funkció, és már írom is a panaszomat az ügyintézőnek.
Néhány perc várakozás után bejelentkezik (névvel) az ügyintéző, aki miután megismeri a problémámat, azt javasolja, forduljak személyesen a kormányablakhoz, vagy keressem meg a mintavételi pont elérhetőségét.
– az ügyintéző szerint akkor ellenőriznem kellene, hogy a „fertőzés ténye rögzítve lett-e az elektronikus szakrendszerben”. Gyorsan beregisztrálok az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) Lakossági portálon, és perceken belül látom is az eredményt: ott van a márciusi pozitív koronavírus-tesztem a rendszerben.
Vagyis az egészségügyi rendszer lát engem, a közigazgatási nem. Mi a megoldás? A chates ügyintéző most azt javasolja, hogy hívjam fel az NNK központi számát vagy a koronavírus információs vonalat – ezt már többször megtettem, mindkét szám süket, túlterhelt.
Virtuális segítőm végső javaslata, hogy az eljáró hatóság, a Budapest Főváros Kormányhivatala oldalán egy elektronikus ügybejelentő lapon írjam le az esetet. A www.magyarorszag.hu oldalon az ügyfélkapu segítségével belépek a rendszerbe, és megpróbálok a „koronavírus elleni védettségi igazolvánnyal kapcsolatos ügybejelentés” panelben megtalálni egy ügybejelentő linket – ehelyett azt az értesítést találom, hogy „amennyiben (...) a védettségi igazolványt nem kapta meg, vagy a védettségi igazolvánnyal kapcsolatban egyéb bejelentési szándéka keletkezik kérjük, hogy válassza a telefonos vagy a személyes ügyintézést”.
Ennél a pontnál kicsit ingerülten kértem a feleségem segítségét, hogy mondjon valami okosat... Találtam még egy mail-címet, már nem tudom, hol, tizenvalahány járványügyi, hatósági honlap van nyitva előttem: [email protected] – ez jelenleg az utolsó reményem. Leírtam a helyzetemet ide is, várom a választ.
Hosszas keresések után ugyanoda lyukadtam ki, ahol elkezdtem: az eltűnt időm és igazolványom nyomában járva.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Bajnai? Miért ne? Megnyerő külsejű, joviális személyiség, halkan, indulatok nélkül beszél, kerek mondatokban fogalmaz, járása dallamos.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
