„Ez a közös hang a jogtudósokból, a váltásban gondolkodókból is hiányzik. Lengyel László például azt írta legutóbb a Népszavában, hogy átmenetileg szakértői kormányra lenne szükség, de Vörös Imre, aki az újfajta gondolkodás elindítójának tekinthető – már ami az alaptörvényt illeti –, sem ért mindenben egyet önnel. Például, hogy mi váltsa fel az autoriter hatalomgyakorlást.
– Igen, ez így van, de ettől még közöttünk baráti párbeszéd van. Mi képesek vagyunk konszenzust létrehozni. Nem állítom, hogy ez a konszenzus már minden részletre kiterjedően létezik, de az, hogy erről beszélünk, nem csak az ön által említett elemzőkkel. Például Forgács Imrével, vagy Sándor Zsuzsával is. Van közöttünk vita, arról, hogy milyen legyen a megoldás, és milyen eszközökkel, de mi független értelmiségiek vagyunk. Létrejöhet közöttünk az egyetértés, de még fontosabb lenne, ha a konszenzus a politikai cselekvők között jönne létre, miközben bevonják a többi, civil szereplőt is a gondolkodásba. Ha ez megvan – természetesen nem minden apró részletben –, akkor a következő lépés a választók értesítése, vagy még inkább a bevonása a folyamatokba. Ez nem lehetetlen óhaj, megvannak hozzá a civil csatornák. Tudom persze, hogy a sajtón keresztül szinte lehetetlen elérni a választókat, nem lehet őket meggyőzni a demokratikus alternatíváról, azon egyszerű oknál fogva, hogy igen nagy részükhöz el sem jut az információ. Ennek tehát, ezen az úton nincs esélye, más megoldásokat kell találni.