„Ez a közös hang a jogtudósokból, a váltásban gondolkodókból is hiányzik. Lengyel László például azt írta legutóbb a Népszavában, hogy átmenetileg szakértői kormányra lenne szükség, de Vörös Imre, aki az újfajta gondolkodás elindítójának tekinthető – már ami az alaptörvényt illeti –, sem ért mindenben egyet önnel. Például, hogy mi váltsa fel az autoriter hatalomgyakorlást.
– Igen, ez így van, de ettől még közöttünk baráti párbeszéd van. Mi képesek vagyunk konszenzust létrehozni. Nem állítom, hogy ez a konszenzus már minden részletre kiterjedően létezik, de az, hogy erről beszélünk, nem csak az ön által említett elemzőkkel. Például Forgács Imrével, vagy Sándor Zsuzsával is. Van közöttünk vita, arról, hogy milyen legyen a megoldás, és milyen eszközökkel, de mi független értelmiségiek vagyunk. Létrejöhet közöttünk az egyetértés, de még fontosabb lenne, ha a konszenzus a politikai cselekvők között jönne létre, miközben bevonják a többi, civil szereplőt is a gondolkodásba. Ha ez megvan – természetesen nem minden apró részletben –, akkor a következő lépés a választók értesítése, vagy még inkább a bevonása a folyamatokba. Ez nem lehetetlen óhaj, megvannak hozzá a civil csatornák. Tudom persze, hogy a sajtón keresztül szinte lehetetlen elérni a választókat, nem lehet őket meggyőzni a demokratikus alternatíváról, azon egyszerű oknál fogva, hogy igen nagy részükhöz el sem jut az információ. Ennek tehát, ezen az úton nincs esélye, más megoldásokat kell találni.
Mi a más út? Kérdezem már csak azért is, mert a Fidesz-kormány, miközben most kinyitja az országot, bizonyos jogokat visszatart, például a gyülekezés lehetőségét…
– A körülmények nehezítése az autoriter rendszerekben mindig egy sajátos technikája a kormányoknak, és ebben most a járvány a kezükre játszik. Ám ez egy idő után visszaüthet, mert átlátszóvá válik. De hogy a kérdésére válaszoljak: nyilván nagyon nehéz lesz, ha a gyülekezés lehetőségét továbbra is elveszik, mégis el lehet kezdeni a konszenzus kialakítását, abban reménykedve, hogy előbb-utóbb kinyílnak ezek a csatornák. Ehhez be kell vonni a véleményformáló helyi értelmiséget – akár elektronikus úton. De én nem akarom kitalálni a technikai részleteket, a politikai innovációt leginkább a politikai pártok hordozzák magukban. Én csak arra akarom biztatni a résztvevőket, hogy próbáljanak kilépni a korábbi sémákból, mert nem lesz se pénzük se helyük óriásplakátokon hirdetni, nem lesz pénzük egy sor dologra, és lehet, hogy nem lesz lehetőségük utcai kampányokra sem. Ez azonban nem azt jelenti, hogy fel kell tenniük a kezüket, és adni még négy évet ennek a rendszernek. Így is túl sokáig tartott.