Gyurcsány krákog

„Nem Gyurcsány a főnök, ugyan, ő csak megbújik, meghúzódik a háttérben. Pokolian szerényen. Észre sem venni azt a jó embert, szinte el is tűnik, valósággal beleolvad a dunaújvárosi tapétába. Nem utasít, nem mond senkinek semmit, még csak nem is utal semmire sem. Istenem, hát néha kiszárad a torka, víz – igen, víz, a teringettét – meg sehol, amivel orvosolni lehetne a bajt, úgyhogy krákog egy halkat. Diszkréten. Alig hallani a dolgot. Van ilyen. Mert ebben a fasiszta diktatúrában már meg sem köszörülheti a torkát az ember anélkül, hogy rá ne vetné magát a jobboldali propagandasajtó?

Mert ez történt, Gyurcsány egy sajtótájékoztatón krákogott egyet, egy akkorát, amit még a terem túlsó végében is hallani lehetett.

Nem vicc, nem költői túlzás, tényleg hatalmas robajjal szakadt ki a hang Ferenc torkából, amire a sajtószabadság nemes eszméi iránt hiperpasszív módon érzékeny Karácsony Gergely, miután jól leteremtette az újságírót, amiért az kérdezni merészelte, vette a lapot, meghallotta az egyértelmű parancsot, és befejezte a válaszolgatást. Amiben, mondom, addig sem volt köszönet.

Közben Gyurcsány annyira belelovalta magát az incidensbe, hogy tovább méltatlankodott.”