„Aki szegény, az annyit is ér”

„A piacosított társadalom mindeközben rendkívül hierarchikus. Ez a világ nap mint nap szembesít minket nemcsak az árucikkek, hanem az egyes emberi tevékenységek értékével is. Tudjuk mennyit »ér« a vízvezeték-szerelő munkája, a fogorvosé, vagy éppen a bankáré. Korábban eszünkbe se jutott volna összehasonlítani őket, hisz más és más élethelyzetben találkozunk velük, és mindhárom fontos segítséget jelent a megfelelő pillanatban. Nyilván korábban is tisztában volt az ember azzal, hogy mennyibe kerül neki egy szolgáltatás, de ebből nem következett, hogy az a munka, ne adj' isten az az ember annyit is ér. A piacosított társadalom viszont azt sugallja, hogy igen.

A vízvezeték-szerelő munkája X-et ér, a fogorvosé 3X-et, a bankáré 5X-et, azaz a bankár munkája ötször olyan értékes, mint a szerelőé. A legtöbben persze elméletben értik, hogy nem eszik ennyire forrón a kását, és nem a fizetség az ember értékének valódi mércéje. A neoliberális rendszerben azonban mégis ez a kályha, ahonnan az értékelés elindul, és amit csak akkor módosítunk, ha hajlandók vagyunk erőfeszítéseket tenni a jobb megismerés érdekében. A mindennapi életben azonban olyan sok tranzakciót kell végrehajtanunk, hogy sem időnk, sem energiánk, sem elegendő tudásunk, hogy kiderítsük, mennyire megbízható iránytű az aktuális ár. Mindez nagyon világos hierarchiát hoz létre az egyes tevékenységek és végzőik közt. A piacosított társadalomban a tevékenységek ellenértékeként kapott ár egyben az azt elvégző egyén társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét is előrevetíti.

Ráadásul aki sok pénzt keres, az azért gazdag, mert az ő tevékenységét értékelte a legmagasabbra a piac, azaz ő teremtette a legnagyobb értéket. A gazdag ember így automatikusan értékes is. Minél gazdagabb, annál többet tett a közösségért is azzal, hogy sok értéket hozott létre. Tőle már csak egyet kérhet a közösség: azt, hogy legyen még gazdagabb. 

A piacosított társadalom számára a problémát a szegények jelentik. Alacsonyabb jövedelmük azt jelenti ugyanis, hogy kevés értéket teremtettek a közösségnek. A legbiztosabb értékmérő, a piac szerint minél szegényebbek, annál haszontalanabbak is. Ahogy ezt a NER-es politikus szavakba is öntötte: »akinek nincs semmije, az annyit is ér«.”