Hajdú Péter és Berki Krisztián után a Luxus Vivien asszonyként hírhedt instaceleb és szociális uszító azért hívott perbe, mert sérelmezi, hogy plasztikai operációinak sikerét megkérdőjelezni merészeltem. Sajnálom, de nem bírok lelkesedni azért, hogy a legkülönbözőbb inplantátumokkal olyan csíramentesre formálta a testét, hogy a koporsóban sem bír elbomlani, de elnézve a luxusasszony által alkalmazott ujjnyi vastagságú sminket, filtert és egyéb optikai trükköt, maga sem tűnik elégedettnek.
Én kérek elnézést, amiért zavarnak az általa eltorzított testképű bakfislányok. Én kérek elnézést, amiért zavar a többek közt általa kulturális referenciává tett önérzetes aranyásás. Én kérek elnézést, amiért szóvá mertem tenni, hogy mennyire gyalázatos az, amikor Luxus Vivien asszony, aki saját állítása szerint rengetegszer[!] kapott már kétmilliós táskát ajándékba, azzal a dumával fogadja a karantént, melynek nyomán épp emberi tízezrek mennek tönkre, hogy „a pazarló életmód most megszűnik létezni” – aztán a járvány alatt végigutazgatja és végiginstázgatja a bolygó legegzotikusabb tengerpartjait, és mit sem törődik ennek a kockázatával meg a hatóságok ajánlásával.
Luxus Vivien asszonyt mégis sajnálom, mert az az érzésem, hogy tényleg nem érti, mit tesz, mit képvisel és mit okoz a nyilvánosságban. Luxus Vivien asszony a tükörre haragszik, ahelyett hogy szembenéze azzal a kulturális szereppel, amelyet hordoz, és amely mellett én bocs, de nem mehetek el szó nélkül. Nem azért, mert bármi személyes problémám van a luxusasszonnyal, hanem azért, mert a tevékenysége a magyar társadalomra nézve pusztító.”