Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Hogy az első csapatnál vagy az utánpótlásban, majd a vezetők eldöntik. Interjú.
„– Volt olyan nap, amikor úgy érezte, hogy nem jár sikerrel?
– Ha szerdán kikapunk a Schalkétól, nagy veszélybe sodortuk volna magunkat... Rengeteget számított, hogy nyertünk Gelsenkirchenben, a Köln ellen abban a tudatban léphettünk pályára, hogy nem kell mindenáron győznünk, adott esetben elég lehet a döntetlen is. Így is történt. Sok minden fejben dőlt el. Amikor visszatértem az első csapathoz, rossz volt ránézni a sorsolásra: az első öt ellenfelünkből négy az élboly tagja volt. Papíron egy együttes ellen volt reális esélyünk a jó eredményre, el is hoztunk egy pontot Stuttgartból. A Bayern Münchentől, az RB Leipzigtől, az Eintracht Frankfurttól és a Wolfsburgtól viszont vereséget szenvedtünk, nehéz helyzetbe is kerültünk. Abban a szituációban nemcsak edzőnek, pszichológusnak is kellett lennem, szerencsére kihúztuk magunkat a gödörből. Az igazsághoz tartozik, hogy Arne Friedrich személyében jelentős támaszom volt: a sportigazgatónk folyamatosan mellettem, mellettünk volt, mindenben számíthattam rá. Őszinte kapcsolat van köztünk, olykor vitáztunk is, de ez is kellett ahhoz, hogy előrelépjünk. Egy szivar neki is járt!
– Mikor érezte azt, hogy fordul a kocka, és elindulnak felfelé?
– Amikor megvertük a Leverkusent három nullára. Az nagy győzelem volt. Igaz, volt előjele, mert a mérkőzés előtti napokban remekül edzett a brigád. Más kérdés, hogy a következő körben játszottunk egy iszonyúan rossz meccset az Union Berlinnel. Egy pontot így is szereztünk, de bennem az volt: hú, most mi lesz?! Jönnek a nyerhető találkozók, mi meg borzasztóak vagyunk... Ahhoz képest rá egy hétre kettő kettőre végeztünk a Mönchengladbach ellen, ami megint csak reménykedésre adott okot.
– Majd jött a vírus...
– Akkor sokan leírtak minket, elkönyvelték, hogy a Hertha kiesett. Na, persze mi másként gondoltuk. Tisztában voltunk vele, hogy ha visszatérhetünk a pályára, pokoli menet vár ránk, de kitaláltam valamit. Forgattam a csapatot, amennyire lehetett, úgy vigyáztunk a játékosokra, mint a hímes tojásokra. A stáb dicsérete, hogy izomsérülés nem sújtott bennünket, ha valaki kidőlt, annak eltiltás vagy lábtörés volt az oka. Jóllehet a végére teljesen kifogytunk a támadókból, a Köln elleni mérkőzés előtt azt kérdezgettem magamtól: ki lő majd gólt?! Nem is lőttünk, de a sors úgy akarta, hogy gól nélkül is elérjük a célunkat.
– A Hoffenheim elleni mérkőzésnek már nincs is tétje?
– Hogyne lenne! Ha már nyolc meccse nem kaptunk ki, a kilencediken sem akarunk. Arról nem szólva, hogy tizenkettedikek is lehetünk, ha nyerünk. A hétfő még a pihenésé, valahogy elütjük az időt a hotelben, ám keddtől már azon dolgozunk, hogy szépen zárjuk az idényt. A helyzetünket nehezíti, hogy a végére nem sokan maradtunk, ugyanakkor könnyíti, hogy nem kell aggódnunk a sorsunk miatt. S ami mindnyájunkat motiválhat: szombat este végre hazamehetünk, ilyenkor minden megszépül. Én is előbb hazamegyek, aztán hazajövök – alig várom, hogy a Balatonon legyek.
– Mi lesz középső fiával, Mártonnal?
– Ha összefutok vele a folyosón, megveregetem a vállát, mert szombaton is jól játszott. A legfontosabb feladat azonban még előtte áll: nemsokára érettségizik. Ha azon is túl lesz, rendben vagyunk. Nemrég hosszabbított szerződést, jó úton jár. Tisztelettudó, rendes gyerek, a társai is szeretik. Szerintem szép jövő vár rá. A válogatottságról azonban korai beszélni. Azért, mert van tíz Bundesliga-meccse, még nem kell őt címeres mezben látni. Majd ha lesz nyolcvan, esetleg akkor. Tizenkilenc éves, a tanulás mellett arra kell figyelnie, hogy helyén kezelje a dolgokat. Nem mintha ezzel gond lenne nála.
– No, és mi lesz az édesapjával?
– Van szerződésem, amely a Herthához köt, az biztos, hogy a következő idényben is a klubnál dolgozom, de hogy az első csapatnál vagy az utánpótlásban, majd a vezetők eldöntik.”
Nyitókép: MTI/AP pool/Martin Meissner