Nem tartom ugyanis egészségesnek, ha olyanok tűzik zászlajukra Puczi Béla nevét, akik szoros politikai szövetséget alkotnak olyanokkal, akik évtizedek óta üldözik a Puczi Bélához hasonló magyarokat.
„Nemrég aztán attól lett hangos a baloldali pártokat támogató sajtó, hogy a főváros közterületet nevez el Puczi Béláról.
Ő volt az az erdélyi cigány férfi, aki többedmagával a maros megyei cigányság élére állt, és megvédte a marosvásárhelyi magyarok életét, amikor a felbőszült román csőcselék felfegyverkezve rájuk támadt. Ez volt az úgynevezett Fekete március.
Anyám ekkor határozta el, hogy a három gyerekével eljön Kolozsvárról, az akkori események kicsit a személyes történetünkké váltak.
Örvendtem annak, hogy a fővárosi képviselő-testület most úgy döntött, hogy a Nyugati pályaudvar melletti teret az erdélyi cigány férfiról, Puczi Béláról nevezik el. Ideje volt ennek a gesztusnak, ez egy támogatásara és örömre okot adó kezdeményezés, Marosvásárhely cigány hőse az őt megillető helyre kerül a magyar emlékezetben.
Pontosabban fogalmazva a helye mindig biztos volt, soha nem hallottam senkit, aki kétségbe vonta volna, hogy Puczi Béla a cigányok és a magyarok közös hőse. Mármint azok körében számított ez megkérdőjelezhetetlen igazságnak, akiket érdekelt az ilyen jellegű témák, amelyekben határon túli magyarok és Puczi Bélák szerepelnek. Ez pedig a magyar közélet egy jól körülhatárolható részére volt csak jellemző.
Éppen ezért némi idegenkedéssel figyeltem, hogy az utóbbi napokban az ellenzéki politikusok felfedezték a maguk számára Puczi Bélát és az ő hazafias hősiességét. Normális esetben nem lenne semmi különös az ellenzéki politikusok lelkesedésében, egy másik Magyarországon nem okozna gondot a nemzet hősein osztozni az ország baloldali felével. Egy határon túli magyar – aki történetesen cigány is – hős esetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet.
Nem tartom ugyanis egészségesnek, ha olyanok tűzik zászlajukra Puczi Béla nevét, akik szoros politikai szövetséget alkotnak olyanokkal, akik évtizedek óta üldözik a Puczi Bélához hasonló magyarokat.”
Az eseményt úgy tartja elképzelhetőnek, hogy ne épüljön több stadion, viszont a játékok kapcsán megvalósulhatnának azok a – főleg közlekedést érintő – városfejlesztések, amelyekre Budapestnek amúgy is szüksége van.
A nemrég kinevezett miniszter az ATV műsorában is azt hangsúlyozta, hogy véget kell vetni a „vasútrombolás korszakának”.
A kisiklás következtében körülbelül 600 vasúti betonalj rongálódott meg.
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Bár a tiszások még csak most tanulnak bele a választókerületi munkába, már azon gondolkoznak, miként tudnák az önkormányzatokat is még inkább a maguk oldalára állítani – tudta meg a 444.hu forrásaitól.
Sokan azonban már kongatják a vészharangot Európában.
Hiába végzett nemzetközi kupaindulást érő helyen a DVSC, a bajnokság végén megköszönte a vezetőedző munkáját.
„Fel fogom varratni valahova.”
