Noha az ellenzéki sajtó az adóforintok elfecsérlésével vádolja a kormányt, a finanszírozás módja tökéletesen megfelel a rangos magánegyetemek esetében bevett nemzetközi gyakorlatnak. A New York-i Egyetem abu-dzabi campusa építésének költségeit a helyi kormány állta, a sanghaji ág donora Sanghaj városa volt, az Északnyugati Egyetem (Northwestern University) katari campusát pedig egy helyi állami alapítvány építette. Az alku mindenhol ugyanaz: a nagy múltú és akadémiai reputációjú intézmény a nevét adja, garantálja az oktatás minőségét, ezáltal lehetőséget kínál a helyi fiataloknak nemzetközileg is versenyképes diploma megszerzésére. A befogadó ország vagy város pedig cserébe elszállásolja az intézményt. A külföldi egyetemek a helyi tudományos életnek is hasznot hajtanak: a nemzetközi oktatói gárda új ismereteket és kapcsolatrendszert hoz, az oktatás nyelvén (jellemzően angolul) előadni tudó, versenyképes helyi oktatók pedig jól fizető, nagy presztízzsel járó munkalehetőséghez jutnak.
Természetesen a nemzetközi gyakorlatban számos finanszírozási forma létezik. Ami általános, hogy a szponzor a pénzének köszönhetően az irányításért felügyelő kuratóriumba ültetett emberein keresztül mindig befolyással van az intézmény működésére. Az összesen 550 milliárdos támogatással a magyar kormány tehát azért is fizet, hogy a hazánkban tevékenykedő egyetem véletlenül se szolgálhasson idegen érdekeket.”