Csomay Zsófia cikkének néhány kijelentésére reflektálnék a személyes érintettség okán.
„Azt gondolom, hogy a budai vár érintett részének eddig használata volt sértő: fesztiválok díszleteként használták a palotát és udvarait, ezzel ellehetetlenítve a palotában lévő intézményeket, zsibvásárt csinálva a magyar történelmi emlékezet tereiből.
Csomay Zsófia cikkének néhány kijelentésére reflektálnék a személyes érintettség okán, előrebocsátva, hogy csak azokra területekre és épületekre kívánok kitérni, amelyekben mint építész-tervezőnek szerepem van.
A vár egészéről már több ízben véleményt nyilvánítottam, először a 2010-ben készült átfogó interdiszciplináris fejlesztési tanulmányban, amelyet a szakmai és civil szervezetek véleményeztek széles körben. Ennek tanulságait beépítve készült el a »Vár 25« hosszútávú fejlesztési terv 2012-ben. Ami a visszaépítéseket és az újraépítéseket illeti, azokat egyenként kell megvizsgálni és mérlegelni, ugyanis nincs két egyforma szituáció, ezért egyik viselkedés kizárólagossága sem tartható.
A 2010-12-es fejlesztési tanulmányok készítésekor több cél megfogalmazásra került. Ilyen volt többek között, hogy új – lehetőleg állandó – helyszínt kell találni a királyi palota területén egymást érő fesztiváloknak, és ami ezzel részben összefügg, meg kell szüntetni a palota kulisszajellegét.
Mint írja, a műemlékekkel való foglalatosság a francia forradalom idejére tehető. Ezt kicsit pontosítanám: a francia forradalom következményeként kellett foglalkozni a műemlékekkel. Köztudott, hogy a marxista történetírás »nagy« jelzőjét elnyert forradalom nem bánt kesztyűs kézzel az ország műemlékeivel, kiváltképp a szakrális emlékekkel: majdnem teljesen megsemmisült a Cluny apátság, jelentős károk keletkeztek a francia katedrálisokban, köztük a Notre Dame-ban, valamint a raktárként használt Saint Chapelle-ben, és még hosszan sorolhatnánk.”
Egyetlen szó sem jelent meg az elmúlt napok szakmai médiatörvény-bírálatairól az oly független és objektív Telexen – hívta fel a figyelmet a Média1, hangsúlyozva, hogy a tervezet tartalmának több részét kritizálta egy független médiajogász, habilitált egyetemi docens, továbbá a MÚOSZ elnöke is.
Nem a pártok, hanem a nyilvánosság kapuőrei döntik el, mit lát a választó? A Hírkereső-ügy túlmutat önmagán: rávilágít arra, hogyan válhat a média a politikai küzdelmek egyik legfontosabb, mégis legkevésbé látható szereplőjévé.
Az, hogy a Telex következetesen nem akarta leírni portálunk nevét, azzal függhet össze, hogy – a többi kormánypárti portállal egyetemben – már korábban sem számolt be Magyar Péter azon szándékáról, hogy államosítaná lapunkat és meghatározná, mi jelenhet meg nálunk.
Sajtóértesülések szerint a Nemzeti Nyomozó Irodát is átalakítanák.
Magyar Péter még az ellenzékiséggel legkevésbé vádolható Magyar Hangnál is viszonylag gyorsan lekerült a címlapról.
Az ellenzék szerint az Országgyűlés munkája a közösségi médiára hangszerelt politikai színházzá vált.
Kiderült, mikor dönthet a NOB a tíz év múlva sorra kerülő játékok helyszínéről.
De most nem is ez az érdekes, hanem az, hogy létezik-e olyan Tisza-projekt, amit nem nyúltak valahonnan.
