Műemlékvita: a budai Vár eddigi használata volt sértő

„Azt gondolom, hogy a budai vár érintett részének eddig használata volt sértő: fesztiválok díszleteként használták a palotát és udvarait, ezzel ellehetetlenítve a palotában lévő intézményeket, zsibvásárt csinálva a magyar történelmi emlékezet tereiből.

Csomay Zsófia cikkének néhány kijelentésére reflektálnék a személyes érintettség okán, előrebocsátva, hogy csak azokra területekre és épületekre kívánok kitérni, amelyekben mint építész-tervezőnek szerepem van.

A vár egészéről már több ízben véleményt nyilvánítottam, először a 2010-ben készült átfogó interdiszciplináris fejlesztési tanulmányban, amelyet a szakmai és civil szervezetek véleményeztek széles körben. Ennek tanulságait beépítve készült el a »Vár 25« hosszútávú fejlesztési terv 2012-ben. Ami a visszaépítéseket és az újraépítéseket illeti, azokat egyenként kell megvizsgálni és mérlegelni, ugyanis nincs két egyforma szituáció, ezért egyik viselkedés kizárólagossága sem tartható.

A 2010-12-es fejlesztési tanulmányok készítésekor több cél megfogalmazásra került. Ilyen volt többek között, hogy új – lehetőleg állandó – helyszínt kell találni a királyi palota területén egymást érő fesztiváloknak, és ami ezzel részben összefügg, meg kell szüntetni a palota kulisszajellegét.

Mint írja, a műemlékekkel való foglalatosság a francia forradalom idejére tehető. Ezt kicsit pontosítanám: a francia forradalom következményeként kellett foglalkozni a műemlékekkel. Köztudott, hogy a marxista történetírás »nagy« jelzőjét elnyert forradalom nem bánt kesztyűs kézzel az ország műemlékeivel, kiváltképp a szakrális emlékekkel: majdnem teljesen megsemmisült a Cluny apátság, jelentős károk keletkeztek a francia katedrálisokban, köztük a Notre Dame-ban, valamint a raktárként használt Saint Chapelle-ben, és még hosszan sorolhatnánk.”