„Azt jóval kevesebben tudják, hogy a muhi csata nem volt olyan egykettőre kivívott diadal a mongolok részéről. Ahogyan Szubutáj (Szübütej), Batu nevelőjének és hadvezérének kínai életrajza írja: »Batu serege a hídnál harcolt, de visszaszorították, és vértesei közül [az udvari gárdából!] harminc embert veszített Odaveszett egyik vezére, Bakatu is. Átkelvén, a fejedelmek úgy vélték, hogy az ellenség nagyszámú, és vissza akarták rendelni Szübőtejt« – aki azonban kitartott a támadás folytatása mellett. Batunak ekkor már kardjával kellett a harcba visszakergetni megfutamodó harcosait, de végül is Szübütejnek lett igaza: a bekerítő egységek megérkeztével eldőlt a csata.
1242 után bő negyven évig a mongol fenyegetés árnyékában élt Magyarország. A mongolok ugyanis megígérték, hogy visszatérnek. És vissza is tértek, 1285-ben. Vesztükre. A betörő csapatok jelentős hányada soha nem jutott ki Magyarországról, azokat a mieink könyörtelenül elpusztították.