Hiába kértek jogorvoslatot a katolikusok az abortuszpárti tüntetés miatt

2016. április 16-án két tucat tüntető érkezett a budapesti Városligeti fasor 16. szám alá. Ez az a hely, ahol Erzsébetváros kőrengetege szétnyílik és láthatóvá válik az ég, továbbá a lengyel nagykövetség épülete áll.

A tüntetés apropóját a „teljes lengyel abortusztilalmat támogató lengyel katolikus egyházi állásfoglalás” adta. Az aktivisták kifüggesztettek egy „Az én testem! Az én választásom!” feliratú molinót, krétával felírták az aszfaltra a „DEAD MUM IS BAD MUM...” üzenetet, doboltak és sípoltak, majd felolvastak egy rövid szöveget.

mondván, azok úgynevezett abortusztabletták. Jelenetük egyszerre idézte az utolsó vacsorát, a keresztény élet csúcsát és forrását (culmen et fons), valamint a Hair című filmnek azt a részletét, amikor a vietnámi háború ellen tiltakozó hippik LSD-t osztanak egymásnak egy New Yorki-i parkban.

A tüntetésen professzionális politikusok is megjelentek kívülállóként, CEU-s egyetemi polgárok mint zenészek, és a sajtó képviselői nagy számban. Az eset így végigszánkázott a média és a közélet számos fórumán, majd a bíróságon kötött ki. Utóbbitól néhány katolikus azt kérte, hogy állapítsa meg, a „katolikus vallási közösséghez való tartozást érintő módon az alperesek megsértették a felperesek emberi méltóságát és a vallás szabad gyakorlásához való jogát”.

Első fokon a Fővárosi Törvényszék járt el és elutasította a kérelmet. Ezt követően a Fővárosi Ítélőtáblához került az ügy, ami az előző döntést megváltoztatva helyt adott neki. Elrendelte bizonyos filmfelvételek törlését az internetről és bocsánatkérésre, valamint 600 ezer forint megfizetésére kötelezte az alpereseket. Innen az ügy a Kúriához vándorolt – ekkor már 2018-at írtunk –, ahol viszont az első ítéletet hagyták helyben. Úgyhogy végül a felperesek az Alkotmánybírósághoz fordultak alkotmányjogi panasszal, és a testület idén februárban megsemmisítette a Kúria ítéletét.

és nem tudni, hogy mikorra várható végleges döntés.

Az esetnek számos vetülete van az abortusz kérdésétől a személyiségi jogok védelmén át a bírósági ügyintézés hatékonyságáig. Az Alkotmánybíróság határozata mindenesetre leszögezte: a bíróságok hibát követtek el, amikor azt gondolták, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága alapján a tüntetők szinte bármilyen sértőt, gúnyosat mondhatnak és tehetnek, a katolikusoknak pedig a közszereplőkhöz hasonlóan tűrniük kell mindezt. Az eszement ügyből mindössze néhány morzsányit emelünk itt ki a tisztánlátás érdekében.

A keresetet elutasító bíróságok nem vették észre és nem vizsgálták azt a tényt, hogy a performansz csupán látszólag kapcsolódott az abortusz kérdésköréhez.

Az első bizonyíték erre, hogy a legfontosabb szertartást, szentséget és tanítást vették célba, aminek az abortuszvitához nincs és nem is lehet köze. Ráadásul meglehetősen alpári módon tették, kifejezetten törekedve arra, hogy vita ne alakulhasson ki köztük és az abortuszt ellenzők között. Talán nem mindenki emlékezik a Hairre, ezért érdemes feleleveníteni, hogy a kábítószer elfogyasztása után a szereplő egy gótikus templomban találja magát a szerelmével. Különféle látomásai vannak, többek közt azt a groteszk képet látja, hogy a nő felemelkedik és a levegőben cikázni kezd, miközben a terhességtől megnő a hasa. A tüntetés ezzel a képpel rokonította tehát a katolikusság fontos elemét. A kábítással, butasággal, a groteszkkel, a természetellenességgel és nevetségességgel.

A másik bizonyíték a vallásellenességre az a véleménycikk, ami nemrég jelent meg a performansz szereplőitől az Indexen, „Második bocsánatkérés a papruhás, abortusztablettás tüntetésért” címmel. Természetesen eszük ágában sincs bocsánatot kérni, viszont úgy telt el öt esztendő e fiatal nők életéből, hogy még mindig nem értik, nem a ruhaviselet okozta a gondot. Hanem a gorombaság, csúsztatás, zsarolás, az őszinte vallásosság kétségbevonása és politikai aktivizmussá degradálása, valamint

ahogy a következő mondat is mutatja: „…nem az számított, hogy nők tömegeinek az egészsége, sőt élete a tét, hanem az, hogy a vallásukból politikát csinálók a saját személyükben érezték sértve magukat, amiért valaki kigúnyolta a fundamentalista politikájukat.”

Az abortusz, ha tetszik, ha nem, megfogant emberi élet elpusztítását jelenti. Ez olyan természeti és jogi tény, amelyet butaság tagadni, akárcsak az evolúciót. Vegyük észre ugyanakkor a katolikusok önmérsékletét az ügyben. 2016-ban nem a vallási normáikat akarták másokra kényszeríteni. Nem azt követelték, hogy senki se éljen házasságon kívül szerelmi életet, vagy hogy senki se alkalmazzon fogamzásgátlást. Hanem azt, hogy a már megfogant életet tartsa mindenki tiszteletben, engedjék meg, hogy valamennyi megfogant lény végigjárhassa az embernek kijelölt utat. Ezzel szemben az aktivisták azok, akik nem képesek elviselni a másként gondolkozást és a párbeszédet, és öncélú, frusztrált, háborús kommunikációt folytatnak, amit a bíróságoknak kutya kötelességük lenne a társadalmi béke érdekében megállítani.

Manapság az állatvédelemnél átestünk a ló túloldalára, s

Mindez azonban nem csak az állati jólétről szól, hanem az ember eldologiasodásáról is, hisz globális hatalmi tényezők alakítják a divatot és gondolkozásunkat. Aki most felkapja a fejét, gondoljon arra, mennyire bonyolult és átláthatatlan a társadalom szövete, és hogyan fordulhat rosszra a jó szándék a tudatlanságunk miatt. Éveken át támogattuk a Négy Mancs állatvédelmi alapítványt, ami a befolyt pénzből aztán olyan kampányokat fizetett Németországban és Ausztriában, ami libatermeléssel foglalkozó magyar családok ezreinek a helyzetét lehetetlenítette el.

Az állatokkal kapcsolatos legújabb fejlemények, párhuzamosan a megfogant emberi élet pusztításával, ugyanazon dolog két oldala: a lélektelen, készségeitől és jogaitól megfosztott tömegember arcának a megrajzolása. Amikor a katolikusok felemelik a szavukat a magzatért, akkor azt egyúttal mindenki másért is teszik.

Néhány napja Krakkóban a Mária-templomnál a miénkhez hasonló műsort adtak elő. Egy papruhás, sátánálarcba bújt személy Jarosław Kaczyńskinak öltözött álarcossal táncolt. Nagy különbség, hogy ott a statiszták nem használtak keresztet, ostyát, s nem imitálták a katolikus szertartásokat. Állítólag ezek ott bűncselekménynek számítanak. A performanszon amúgy nyolc személy vett részt, tíz rendőr biztosította a helyszínt, a tömeg pedig vérmérséklettől függően szomorúan, vicsorogva vagy egykedvűen nézte a szerencsétlen előadást.

Nyitókép: Tüntetők tiltakoznak az abortusz feltételeit szigorító alkotmánybírósági döntés ellen Varsóban 2020. október 30-án. A lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mondta ki az abortuszt a károsodott vagy fogyatékos embriók esetében. A lengyel nők csak abban az esetben kérhetik terhességük megszakítását, ha nemi erőszak áldozataiként vagy vérfertőző viszonyban termékenyültek meg, vagy a terhesség súlyosan veszélyezteti egészségüket. (MTI/EPA-PAP/Radek Pietruszka)