Mélyütés Európa gazdaságának a német és francia válság
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
Négy fontos döntés született e rövid időn belül, és mindegyikre érvényes, hogy nagy kihatása lesz Németország jövőjére.
„A jelenleg még kormányzó két testvérpárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszocialista Unió (CSU) végre eldöntötte, hogy ki lesz a közös kancellárjelöltjük a szeptemberi választásokon. A Zöldek úgyszintén megnevezték kancellárjelöltjüket. A parlament elfogadta az úgynevezett »fertőzésvédelmi« törvényt, amely a koronavírus-járványra hivatkozva kiveszi az egészségügyet a szövetségi államok kezéből. És végül az alkotmánybíróság elutasította azt a sürgősségi kérelmet, amellyel polgárok egy csoportja meg akarta akadályozni, hogy a parlament ratifikálja a 750 milliárdos EU-segítségcsomagról szóló szerződést.
Kezdjük a kancellárjelöltekkel. A két testvérpárt között hetek óta egyáltalán nem testvéries küzdelem folyt a jelölt személye körül: A CDU saját elnökét Armin Laschetet akarta jelölni, aki egy személyben Északrajna-Vesztfália miniszterelnöke is, a CSU viszont saját pártelnökét és Bajorország miniszterelnökét, Markus Södert akarta a mindenképpen a kancellári székbe emelni – már, ha a választópolgár többséggel ajándékozná meg őket.
Az állami és az egységesen zöldpárti úgynevezett »minőségi« média egész idő alatt Markus Söder mellett kampányolt, akit tettrekész, merész és eltökélt államférfiúként ábrázoltak, és megpróbálták a néppel elhitetni, hogy képes lesz a Merkel által hátrahagyott problématömeget kezelni. Ezzel szemben Armin Laschetet mint ingadozó és döntésképtelen gyenge embert mutatták be, és így valóban sok emberrel, főleg sok CDU taggal sikerült elhitetni, hogy Söder lenne a jövő nagy reménysége.”