Az önmagát kellető elit valósághamisítása

„Számos európai lapban egyszerre jelent meg Boris Johnson brit kormányfő, Emmanuel Macron francia államfő, Angela Merkel német kancellár, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök, Klaus Johannis román elnök, Aleksandar Vučić szerb államfő valamint az Európai Tanács elnöki tisztségét viselő Charles Michel és az Egészségügyi Világszervezetet igazgató Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz közös felhívása. A levél szerzői kijelentik, hogy a koronavírus-világjárvány az 1940-es évek óta a legnagyobb kihívás, amellyel a nemzetközi közösségnek szembe kell néznie.

Álljunk meg egy szóra! Eszembe sem jut vitatni sem e politikusok jó szándékát, sem a koronavírus-járvány súlyosságát, de vajon hogy maradtak le a levélírók a 2008-as pénzügyi és hitelválságról, hogy maradtak le a globális klímaváltozásról, hogy maradtak le a migrációs válságról meg azokról a háborúkról, amelyekben világszerte milliók haltak meg? Hogy maradtak le arról, hogy csak rotavírusban évente több mint kétszázezer gyermek[!] hal meg? Hogy maradtak le az Afrikát fél évszázada szüntelenül tizedelő éhínségről? Tényleg a koronavírus-pandémia a nemzetközi közösséget ért legnagyobb kihívás a ‘40-es évek óta? Nem úgy akart inkább fogalmazni a magasságos elit, hogy a globális kapitalizmust ért legnagyobb kihívás a ‘40-es évek óta? Vagy hogy az első világ felső öt százalékát ért legnagyobb kihívás a ‘40-es évek óta? Vagy lehet, hogy ők ezt a kiváltságos osztályt meg az azt szolgáló mindenható GDP-t értik nemzetközi közösség alatt?

Politikus és államférfi közt az a különbség, hogy az államférfi képes a rövidtávú hatalmi érdekei ellen cselekedni. Képes a nehezebb utat választani, képes kockázatot vállalni, képes a választókkal rossz hírt közölni. A mai politikából kivesztek az államférfiak. Közvéleménybrókerek lesik a legfrissebb kutatások adatait, és gátlások nélkül szolgálják ki a tömeg pillanatról pillanatra felgerjedő igényeit a felbecsülhetetlen értékű kattintások, lájkok és szavazatok megszerzése érdekében. Ha az emberek apokalipszist akarnak, hogy csodálatos módon megmenekülhessenek belőle, ők apokalipszist hazudnak nekik, és bravúrosan ki is mentik őket belőle. Ha az emberek nemzetközi együttműködést akarnak, kapnak tőlük egy szívhez szóló, közös felhívást.

Ha holnap valami más gerjed, majd arról fogalmaznak hangzatos közleményeket. Holott égető szükség volna nemzetközi együttműködésre nemcsak ezzel a járvánnyal, hanem a globális nagytőkével, a környezetszennyezéssel, a háborúkkal, az első meg a harmadik világ közt tátongó szociális és demográfiai szakadékkal, az egyre erősödő illiberális diktatúrákkal és félalkotmányos autokráciákkal szemben. Számtalan súlyos fenyegetés tornyosul az emberiség előtt – csakhogy az elit ezekkel a második világháború óta nem hajlandó szembenézni. És már azt a világháborút is pontosan ugyanez a felelőtlen, könnyebbik utat kereső, valóságtagadó politika idézte elő.”