A burmai diktatúra alulnézetből

„Csak idő kérdése volt, hogy a katonáknál mikor telik be végleg a pohár. Erre az apropót a múlt év novemberi parlamenti választások szolgáltatták, amelyeket Szu Kji pártja elsöprő (83 százalékos) fölénnyel nyert meg. A katonák által támogatott párt megszégyenítő módon elbukott. A tábornokok azonnal szabálytalannak nyilvánították a voksolást. A nyomaték kedvéért a Tatmadaw újabb puccsot hajtott végre, megmutatva, hogy ki a tényleges politikai úr a háznál, véget vetve a kvázi-demokrácia maradékának is. Szu Kjiból újra politikai fogoly lett. Rangun és más nagy városok utcáin már hetek óta folynak a tömegdemonstrációk, amelyeket a hadsereg brutálisan próbál leverni, talán ehhez ért legjobban. A halottak száma már meghaladja a hatszázat.

A kör ezzel bezárult, Mianmar visszatért önmagához: ahogy korábban fél évszázadon át, ismét katonai diktatúra lett. A Biden-kormány felfüggesztette a 2013-as kétoldalú kereskedelmi egyezményt, az IMF és a Világbank befagyasztotta az összes folyamatban lévő kölcsön folyósítását. Brüsszel pedig a tábornokoknak címzett, szimbolikus szankciókkal állt elő. A nyugati szankciók aligha fogják jobb belátásra bírni a juntát, amíg az élvezi a fő védnökök – Kína és Oroszország – katonai és gazdasági támogatását. Nem csoda, hogy a Tatmadaw önbizalma duzzad. Két hónappal a katonai hatalomátvétel után és a vérbefojtott tüntetések ellenére a fővárosban – mintha mi sem történt volna – a Hadsereg Napja alkalmából megrendezték a hagyományos katonai parádét. Kik vettek részt rajta külföldről? Kína, Oroszország, Pakisztán, Vietnam, Thaiföld és Laosz. Valóságos nemzetközi autokrácialiga.”