Új rendszerváltás

„Igen, most is Európát akarunk, de most már nem a régi EU-ban akarunk engedelmes félperiféria lenni, mert a nagy közpolitikai kutatóintézetek már Brüsszelben is kimondták, hogy innen nem vezet tovább az út a valódi integráció felé. Azt az Uniót akarjuk, aminek az új körvonalai 2020-ban sejlettek fel, ami magában foglalja a Szociális Európát is, nemcsak a jelszavak szintjén, hanem a Gazdasági Európa gyakorlatában, az uniós »felfelé való konvergencia« szellemében is.

A rendszerváltás az utóbbi három évtizedben a közélet egyik leggyakrabban használt kifejezése volt Magyarországon mint az egész politikai rendszer iránytűje, iránymutatása és mozgósító ereje. A nyolcvanas évek végén elemi erővel tört fel a magyar társadalomban a fennálló rendszer iránti elégedetlenség, és a kilencvenes évek elejének rendszerváltása nyomán elterjedt a naiv várakozás az európai demokrácia világába való végleges megérkezésre.

Ám a 2010-es évek elején újra felhangzott az üzenet, hogy »nem tetszik a rendszer«. Az elégedetlenség azóta csak mélyült és szélesedett, és egyre inkább egy újabb történelmi sorsforduló, egy új rendszerváltás követeléseként fogalmazódott meg. A három évtized történetét egy mondatba összefoglalva: az első két évtizedben megtörtént a magyar társadalmi rendszer dezintegrációja, szétesése, erre következett be a harmadik évtizedben a politikai reintegrációja, felülről való újraegyesítése a fideszes autokrácia jegyében. Az Unió progresszív főárama a hármas globális válság uniós leküzdésének és megújulásának jegyében három évtized után az ebből a történelmi zsákutcából való kitörés lehetőségét, az új rendszerváltást útját keresi, míg a hazai ellenzék a gyorsan változó világban még a régi mondókáját ismételgeti, és felesküszik a régi Európára, ami belesodort bennünket az Orbán rezsim poklába. Ez a fő oka a fiatalok politikától való elfordulásának, hiszen azt érzékelik, hogy nem kapják meg az ellenzéki pártoktól az új jelen és a megváltozott jövő üzenetét.

Az elmúlt évtizedek jelszava valójában nem a demokrácia és az európaizálás, hanem a »gazdagodjatok« (enrichissez-vous) volt, ahogy ezt annak idején, a XIX. század közepén Francois Guizot, Franciaország akkori miniszterelnöke előrelátóan megjegyezte a mindenkori új belépő politikai elitek számára. Ezt a történelmi zsákutcát testesíti meg klasszikus formában az Orbán rezsim mint az EU legelső és legjobban kiépült autokrata, népelnyomó rendszere, ami a hármas válság kezelésében végleg bebizonyította, hogy a magyar zsákutcás fejlődés az egész EU fejlődését akadályozza, ezért eljött az idő és megértek a feltételek az új rendszerváltásra Magyarországon.”