Törpe Károlyi Mihályocskák (1. rész)

„A magyarországi ellenzék a lényegét, gondolatvilágát, tehetségét – és leginkább lelkivilágát – tekintve tökéletes klónja az 1919-ben emigrációba kényszerült kommunistáknak, a Lenin-fiúknak.

Mályusz Elemér írta A vörös emigráció című remek kötetében az első világháború végéhez közeledő, létezése legnagyobb tragédiájának küszöbén álló Magyarország társadalmi-politikai helyzetéről:

»Obskúrus újságírók, harcteret kerülő kalandorok, párt nélküli vezérek törtek előre. A dolgozók és a katonák milliói közül senki sem rokonszenvezett velük, nem állottak mögöttük a tömegek; ezek ösztönszerűleg idegenkedtek tőlük. Céljukat így törekvéseik nyílt bevallásával soha el nem érhették volna. Csalárdsághoz kellett tehát folyamodniuk. A tömegek megtévesztése céljából kerestek egy férfit, akinek neve megejtően jó hangzású.

Így esett választásuk gróf Károlyi Mihályra, aki nemcsak elkápráztatta az embereket fejedelmi vagyonával, hanem mindenképpen alkalmasnak látszott a neki kiosztott szerep eljátszására. Tudták róla, hogy szellemileg erősen korlátolt, önállótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztal mellett zajlott le. […] A tömegek félrevezetése végett takargatják hibáit és minden lehetséges alkalommal igyekeznek nimbuszba burkolni. Mesterséges népszerűséget szereznek neki azzal, hogy demokratikus érzelműnek, a nép barátjának hirdetik. A háború alatt elhíresztelik róla, hogy az entente (az antant – B. Zs.) vezető államférfiaival titkos, de annál szorosabb kapcsolatban van, s így egyedül ő az, aki a magyar nemzet életérdekeit biztosítani tudja. A nép nem szereti, hiszen semmit sem köszönhet neki, de nem is gyűlöli, mert a ravaszul, mesterségesen támasztott hírnév megzavarja ítéletében. A hatalomra törők pedig egyre tolják Károlyit maguk előtt. Meghúzódnak mögötte s beszéltetik maguk helyett a grófot. Így elérik azt, hogy jelszavaik elterjednek azok körében is, akik különben bedugnák fülüket, ha tudnák, kiktől származnak azok.«

A helyzet ma ehhez hasonló – kicsiben. Világháború nincs, de van világjárvány, annak minden hátrányos következményével, s e mai obskúrus újságíróknak, harcteret kerülő kalandoroknak és minden egyéb kétes egzisztenciáknak s gazembereknek egy Károlyi Mihályuk sincsen, pedig vele igazán nincsen túl magasra téve a mérce. Ezeknek sok kicsi Károlyi Mihályocskája van csupán, akiket most a szemünk előtt versenyeztetnek meg éppen, ezzel is a demokrácia látszatát keltve az ordenáréan giccses és »lenyűgöző« látványszínházukban.”