„Udvari zenészeznek, miközben amikor Bródy, Lovasi vagy Koncz kapta meg a Kossuth-díjat, akkor megveszekedett sebességgel hajlongtak fejük búbjával a porig, hogy kifejezhessék hódolatukat. Sok egyéb mellett a különbség Feró és Koncz között az, hogy utóbbi negyven éve is nyugodtan megkaphatta volna a Kossuth-díjat, senki nem lepődött volna meg. (Feró arcát viszont elnéztem volna, ha ugyanezt akkor megemlítik neki. Ilyenkor azért csak rájövünk, hogy sok értelme volt az elmúlt harminc évnek.)
Egyebekben én nem tudok olyan bolsi, vonalas módon gondolkozni, mint a komcsik. Csak azért, mert nem értek egyet velük bizonyos kérdésekben, nem gondolom, hogy Bródy vagy Lovasi ne folytattak volna magas művészeti munkát karrierjük bizonyos szakaszaiban. (Konczot okkal hagytam ki.) Ezért amikor a komcsik kárhoztatják Ferót vagy mondjuk Ákost, akkor csak röhögni tudok rajtuk, annyira kiütközik, hogy mi utálkozásuk valódi oka.
Nyilván az is nevetséges, hogy azok beszélnek a díjak hátterének kiüresítéséről, akiknek csodálatos Pulitzer-emlékdíjasainkat és egyebeket köszönhetünk.
Nagy Feró Kossuth-díja teljes mértékben megérdemelt, le a kalappal az életmű előtt, amiben ott van több album is a magyar rock legmagasabb regisztereiből. Az nagyon kellemes, ha ez sok balosnak nem tetszik. Nota bene, ahogy mondtam már, Ferót ugyanazok, ugyanazért utálják, mint negyven éve. A vörösök nem változnak”.