Március 15.: Ne csak nézz, láss is!

„Minden ünnep alkalom. Lehetőség, hogy kettőt hátralépjünk, és távolabbról tekintsünk arra, mi is zajlik körülöttünk. Igaz, nekünk, székelyföldi és erdélyi magyaroknak többet kell lépegetnünk vissza – fizikai értelemben is –, mert jó félezer kilométerre és egy minket elválasztó országhatárnyira kerültünk az anyaország fővárosától. Önhibánkon kívül, és ezt azért mindig el kell mondani akkor is, ha sokak számára közhely és unalmas. Köszönhetünk-e valamit az anyaországnak? Annak, hogy a magyar nemzet részei vagyunk? Vitathatatlanul.

Nem csak csöpögtetnek, nem csak lélegeztető gépen tartanak, hanem hatással lesznek mindennapjainkra évtizedek múltán is, hiszen

Mert ugye azt mindenki belátja, hogy a magyar közösségektől elvett-államosított (ingatlan)vagyont nem igazán akarják visszaszolgáltatni az utódállamok mindenkori kormányai. Aktuálpolitikai értelemben a tíz éve következetes nemzetpolitikának pedig azt köszönhetjük, hogy lassan, de biztosan fel- vagy visszakerülünk a (világ)térképre.

De számíthatunk-e ún. történelmi jóvátételre? Nem a trianoni határok visszaállításával (az a hajó már örökre elment!), hanem a nemzetrészeinket elválasztó országhatárok virtualizálásával megtörténhet, hogy

Hogy a határokon kívül rekedt magyar közösségek élő és életerős szövetként épülnek vissza a nemzettestbe. És ami a legfontosabb, ez azért történhet meg, mert nem csak kapunk, hanem adunk is az anyaországnak, azaz nem halott szövet vagyunk. Adhatunk némi önbecsülést és büszkeséget is, hiszen

De lehet-e a jövőre készülni, még ebben a vírus járta időkben is? Mindenképpen. De figyelni érdemes arra, hogy mi vagy ki rázza, zavarja össze körülöttünk a világot. Mert különben ugyanúgy járhatunk, mint a befőttesüvegbe zárt vörös és fekete hangyák. Ha az üveg nyugton van, békésen elvannak ezek a szorgos élőlények egymással és egymás mellett, mind a vörösek, mind a feketék. Ha viszont megrázzák az üveget, azonnal elkezdik öldökölni egymást. Bár nem túl emelkedett zárszó, de

Érdemes az üvegfalakon kívülre is tekinteni akkor is, ha a Föld megmentése, az újrahasznosítás, az áldásos globalizmus és individualizmus címén egyre maszatosabbá és átláthatatlanabbra sikerülnek körülöttünk a (züveg) falak. És készülj fel: nem minden az, aminek látszik!”